2016. május 26., csütörtök

Közösségi média - az információdömping minimalista szemmel


Mi jut először eszedbe, amikor azt hallod, közösségi média, avagy social media? Internet, Facebook, Instagram, okostelefonok, üzenetek, selfie-k, megosztások?
Nekem ez a kérdéskör a telefonomnál kezdődik. Amióta okostelefont használok, mindig alacsony kategóriás, "a szolgáltató majdnem ingyen adja hűségidőért cserébe" típusú telefonjaim voltak, és mint ilyenek, lassúak, túlterhetek már a legalapvetőbb appoktól is. Folyamatos stressz forrást jelentettek számomra azzal, hogy nem működtek rendesen. Te is észrevetted már mennyi mérgelődést tud okozni egy-egy hétköznapi kis probléma, ami egyébként nem lenne olyan nagy dolog, de ha újra és újra és újra megtörténik, végül már megőrít a dolog? Pontosan ez történt velem és a folyton csődöt mondó telefonokkal.
Tavaly nyáron minimalizmusról még nem is hallottam, de úgy éreztem ideje elővenni a "minőség a mennyiség előtt" elvét. Befektettem egy telefonba amiért igazi pénzt fizettem (azaz nem 100 Ft-ot). Nem valami méregdrága dologra kell gondolni, de azért gyűjtenem kellett rá. Végiggondoltam a lehetőségeimet, igényeimet. Próbáltam ezekhez mérten a legjobbat választani. (Egy Windows phone-ra esett a választásom egyébként.)
Mondhatom, életem egyik legjobb döntését hoztam. Számomra is hihetetlen, mennyivel nyugodtabb az életem azóta. Nem lassú, nem fagy le, egy szóval azt csinálja, amit józan ésszel el lehet várni tőle: működik.

2016. május 12., csütörtök

És hogy mi jön a ruhásszekrény után? Hát, minden más... - Egész lakásos lomtalanítás


Amikor a minimalizmusról beszélünk, legtöbb esetben a felesleges tárgyaktól való megszabadulásnál kezdünk. Nem véletlenül. A minimalizmus egy eszköz ahhoz, hogy az életünk középpontjába az kerüljön, ami igazán fontos, értékes számunkra. Ennek része, hogy ne vegyenek körül felesleges kacatok, amik csak az útjában állnak mindennek.

2016. május 5., csütörtök

Tanmese a krumpliszsákról és cipősszekrényről

Vasárnap nekiláttam egy rettegett feladatnak. Kipakoltam az összes cipőmet a nappali közepére. 28 pár lábbelit. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok van. Muszáj volt csinálnom a kupacról egy fotót. Nem hagyhattam ki.