Ahogyan látom, az egész "minimalista őrület" Amerikából indult
el. Eszméletlen milyen mértékű fogyasztást produkálnak ott az emberek, követve
az "amerikai álmot". Sokan szinte vallásos áhitattal művelik a vásárlást,
vagy éppen úgy tekintenek rá, mint állampolgári kötelességükre, mint a szórakozás egy formájára, vagy akár a boldogság forrásásra. Nem csoda, hogy épp ott ütötte fel a fejét először a fogyasztásból való kiábrándulás is.
Magyarországon „kispisták” vagyunk ahhoz képes, ami az Egyesült Államokban
folyik, ám szerintem nagyon is át tudjuk érezni a felhalmozás problémáját. Mi
magyarok hatalmas gyűjtögetők vagyunk. Ilyen szempontból a szememben nincs
különbség aközött a 300 ruhadarab között, amit egy amerikai az elmúlt 5 évben
vásárolt tössze a H&M-ben és aközött a 300 között, amit a szomszéd
néni halmozott fel élete során apránként. A lom az lom. Az új ugyanúgy foglalja a
helyet és a tulajdonosának energiáit, mint a régi. (Az persze, ha minden 5
évben vásárolunk 300 darab ruhát, nyilvánvalóan másfajta és nagyobb
társadalmi, környezetvédelmi problémákat vet fel, mintha mindezt 40-50 év
távlatában tesszük.)