Ami igazán fontos

Az előző bejegyzésben írtam a legújabb utazásomról. Nem földrajzi, inkább felfogásbeli kirándulásra gondolok, a saját fejemben. Ennek a következő állomásáról szeretnék most beszámolni.

A minimalizmus kulcsmondata számomra: eltakarítjuk a felesleget az útból, hogy rátaláljunk arra, ami igazán fontos. Amióta megismerkedtem ezzel a szemlélettel, folyamatosan ezen dolgozom, és úgy érzem, hogy itt az ideje még tudatosabb szintre emelnem mindezt.

Slow...

Tavaly év végén elhatároztam, lassítok

Ősszel volt egy bejegyzésem, ami a lassításról, legalábbis az az iránt felmerült igényemről szólt. Komolyan gondoltam a dolgot és tettem is néhány lépést az ügyben. Megfogalmaztam a problémát a munkahelyemen is, mivel az volt az elsődleges rohanás- és stresszforrás az életemben. Nagyon kedvesen és segítőkészen fogadták az ötletemet, miszerint szeretnék részmunkaidős pozícióba átevezni a teljesből. Igaz, a változásra várni kellett úgy hat hónapot, de áprilistól átmentem 6 órás munkakörbe. Megegyeztünk, hogy év végéig ez lesz, aztán meglátjuk, hogy kinek mennyire vált be a próba.

Nyári kapszula ruhatár (2017) - Kicsit másképp

Elmúlt egy újabb évszak, így ismét jelentkezem a szokásos kapszula ruhatár bejegyzéssel. Ezúttal azonban kicsit más megközelítésben, mint eddig.

Tavaszi tapasztalatok

A tavaszi kapszulámat nagyon jól sikerült összeválogatnom. Bár a cipők és a kabátok elég sűrűn cserélődtek, hiszen felváltva volt tavasz, sokszor már-már nyár, majd 3 fok és néha némi hóesés. Ehhez alkalmazkodni kellett.

Ez alkalommal végre elkezdtem igazán kreatívkodni és (számomra) váratlan dolgokat kombinálni egymással. Nagyon élvezem a dolgot.

A három hónap alatt két új ruhadarabra tettem szert. Egy fekete leggingsre (semmi bio, semmi fenntartható, de próbáltam jó minőségűt választani, hogy sokáig tartson) és egy hálóingre  (ez utóbbi biopamut).