Amikor a minimalizmusról beszélünk, legtöbb esetben a felesleges tárgyaktól való megszabadulásnál kezdünk. Nem véletlenül. A minimalizmus egy eszköz ahhoz, hogy az életünk középpontjába az kerüljön, ami igazán fontos, értékes számunkra. Ennek része, hogy ne vegyenek körül felesleges kacatok, amik csak az útjában állnak mindennek.
Ha fel kéne
sorolnod három, számodra nagyon fontos dolgot, mi jutna először eszedbe? Nekem a
szeretteim (a cicámat is beleértve), a nyugalom és a fotózás. Emellett persze sok minden
van még. Hirtelen ezek ugrottak be. És neked?
Erre a kérdésre a legtöbb ember nem azt fogja válaszolni, hogy a legújabb shogun
késkészlet, amit a TV shopból rendeltem, vagy a szoknya, amit a múlt héten
vettem a tavaszi leárazáson, vagy a csavarhúzó a kamrában (hacsak nem élsz-halsz a barkácsolásért;). Persze, hogy nem a tárgyaink fognak eszünkbe jutni
legelőször.
Említettem a
fotózást. Mondhatnád: "Ahhoz kell fényképezőgép. Az pedig egy tárgy!" Ez
így igaz. Viszont nem egyszerű tárgy, hanem olyan, ami hozzásegít
ahhoz, hogy foglalkozzam valamivel, amit igazán szeretek. Ettől értékes lesz. Lehet, hogy neked is van egy fényképezőgéped, de csak a helyet
foglalja az egyik fiókban, mert a mobilod használod fotózásra, és már évek óta
elő sem vetted. Ebben az esetben nem az érték, hanem a
felesleg kategóriába tartozik.
Számomra a
minimalizmus egyik lényege, olyan és csak olyan tárgyakkal körülvenni magam,
melyeket szeretek, vagy igazán hasznosak, hogy a dolgok ne akadályozzák,
hanem elősegítsék azt, hogy arra fókuszáljak, ami nekem fontos az
életben.
Az elsődleges és
talán leglátványosabb lépés a minimalista úton tehát megszabadulni a felesleges
tárgyaktól. Én ezeket leginkább szemétként emlegetem. Az esetek többségében
azonban nem szó szerinti szemétre gondolok, hanem nekem már felesleges,
valaki más számára viszont még tökéletesen használható dolgokra.
Évek óta
meggyőződésem, hogy a zsúfolt tér zsúfolt fejet is jelent. Szeretnék tiszta
fejet, amihez tiszta otthonra van szükségem. Régóta tudom ezt, mégsem sikerült megvalósítanom. Érdekes, nem? Az ok az volt, hogy azt hittem, rendszerezéssel majd elérem a célom. De nem így volt. Erre akkor döbbentem
rá, amikor találkoztam a KonMari módszerrel. Marie Kondo azt mondja, hogy a
legtöbb ember ott rontja el, hogy rendszerezgeti, pakolássza a felesleges
dolgokat. Mindenkinek ott kéne kezdenie a rendrakást, hogy megszabadul a
feleslegtől.
Januárban indult az
intenzív lomtalanítási projektem. Akkoriban kezdtem ismerkedni a minimalizmus
fogalmával és akkor olvastam Marie Kondo könyvét, amiről már korábbi bejegyzésekben is szót ejtettem.
Úgy tervezem, hat
hónap kell a nagyjához, KonMari szerint is alsó hangon ennyi idő a "nagy
rendrakás". Első hallásra a fél év hosszú időnek tűnik. Most vagyok az
ötödik hónapban és még nem végeztem. Innen nézve már nem is olyan sok ez az
idő. Ha belegondolok, hosszú évek alatt gyűjtöttem össze azt a sok mindent, amit
most átnézek egyesével. És persze
nem is napi 8 órában lomtalanítok. Akkor csinálom, amikor épp időm, energiám,
kedvem engedi.
A fél év június végén
jár le. Azt persze tudom,
hogy igazából sosem lesz teljesen befejezve a mű, hiszen folyton változunk.
Új dolgokat hozunk be az otthonunkba, régiek pedig, amik egykor szolgáltak
minket, egyszer csak már nem szükségesek. Ráadásul, ahogy gyakorlom az elengedést, úgy
idővel más szemmel nézek sok dologra, amit először még meg akartam tartani.
Ez máris jól látszik.
Ma már törekszem rá, hogy csak akkor vigyek haza új dolgot, ha szükségem van rá, és ha
tudom, hogy szeretni fogom. Nagyon figyelek rá mit veszek, vagy mit fogadok el
másoktól. Ez persze nem biztos, hogy mindig sikerül, de ez természetes. Nem lehetünk folyton 100%-osak.
KonMari ajánl egy
szerinte nagyon tuti, jól bevált sorrendet a válogatáshoz:
- ruhák
- könyvek
- iratok, papírok
- CD-k, DVD-k
- bőrápoló termékek,
kozmetikumok
- bizsuk, kiegészítők
- elektromos
készülékek és azok tartozékai
- háztartási kellékek
(írószerek, varrókészlet, stb.)
- háztartási
fogyóeszközök (gyógyszer, tisztítószer, papírzsebkendő, stb.)
- konyhai eszközök,
élelmiszer
- érzelmi értékkel
bíró tárgyak, fényképek
- egyéb
Én is így kezdtem:
ruhák, könyvek, iratok... De ezután már nem feltétlenül sikerült betartani a
KonMari sorrendet. Vannak dolgok, amik szó szerint csak szét voltak hagyva a
lakás mindenféle pontján, de méginkább gondosan el voltak pakolva. Ezeket meg
sem próbáltam kategóriákba szedni. Inkább csak válogatom őket, amikor a kezembe
akadnak és a megmaradókat lehetőség szerint már a saját kategóriájukkal együtt
helyezem el.
Összességében úgy
érzem, eddig jól megy a dolog, máris vannak pozitív hatásai.
Szeretném, hogy
mindennek legyen helye. Ezzel még nagyon küzdök a mai napig is. Aminek már van,
az általában szépen el is van rendezve. Aminek nincs, ott mindig visszatér a
rendetlenség.
Szeretném, hogy
könnyebb legyen a takarítás. Ennek jeleit észlelem már, de még nem annyira,
mint az elején azt elképzeltem. Eleve nagyon sok időbe telik a lomtalanítás, pakolászás, amit sokszor a takarítástól veszek el. Így ezen a téren nem mondanám magamat
egyelőre erősnek. De jobb, mint volt. Gyorsabban eljutok például magáig a
takarítási fázisig. Régen egy-két órámba telt csak az, amíg rendet raktam előtte. Olyankor már kinek van kedve még nekiállni takarítani? Nekem nem nagyon
volt. Most, ha rendetlenség van, akkor is el tudok pakolni 10 perc alatt. Ez
nagyon nagy dolog!
Szeretném, hogy ne
felhalmozott szemét raktára és megoldatlan feladatok (pl. takarítás hiánya)
özöne fogadjon, amikor hazaérek. Szeretném, hogy nyugalmat sugározzon az
otthonom, a béke kis szigete legyen számomra. Máris jobban érzem magam itthon, szebb is lett sok minden. Nagyon jó érzés látni az
eredményeket, amiket eddig elértem. Ezek miatt tudom, hogy jó úton járok.
Szorítsatok nekem, hogy júniusban életem ezen fejezetének a végére érjek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése