Egész éves kapszula ruhatár - A végső selejtezés

Igen, ismét eltelt egy évszak, és igen, folytatom a ruhatáras bejegyzéseimet, habár a legutóbbi alkalommal talán úgy tűnt, hogy elköszönök a kapszulázástól. Eredeti formájától el is búcsúztam, most pedig, az "ahogy jól esik" módszerrel formálom tovább a mini gardróbomat.

Egész éves kapszulát fogok csinálni

A cél továbbra is egy jól válogatott, imádott, praktikus ruhatár létrehozása. Ami segít abban is, hogy kevesebbet kelljen foglalkoznom a gardrób kérdéssel, mert már kezdem kicsit unni a dolgot. Mindez persze autodidakta módon történik, mivel sosem értettem igazán az öltözködéshez. (Viszont egyre többet tanulok róla a kapszulák segítségével.)

Nyári visszatekintés

Június első hétére bevállaltam egy térdműtétet, ami aztán megpecsételte az egész nyaramat. A három hónap legnagyobb részét otthon és ágyban töltöttem. Így nem igazán volt alkalmam túlságosan nagy próba alá vetni a kapszulámat. A legtöbbet hordott darabjaim az otthoni cuccaim voltak. Egyébként meg is látszik rajtuk, mert drasztikus változáson ment keresztül az "otthonis" fiókom.

A három hónap alatt két új darabot vettem (egy ruhát és egy nadrágot), ami végül nem kis fejtörést okozott számomra.

Annak ellenére, hogy csak keveset használtam a kapszulámat, mégis éreztem, hogy valahogy már nem tetszik a szemlélet, amivel összeállítottam.

Miért hagyok fel a 4X3 hónapos ruhatár módszerével?

Van két hasonló szürke pulcsim. Mindig csak azt válogattam be a kapszuláimba, amelyik jobban testszik, mondván, ne legyen két egyforma a "harmicháromban". Így a másikat sosem hordtam, pedig azt is szeretném. Olyan is volt, hogy eszembe jutott, hogy felveszek valamit, de nem volt az aktuális válogatásban... így nem tettem. Pedig hát vannak, szeretem őket, akkor miért is nem hordtam őket? Mert nem voltak a kapszulában? Ez nem tűnik elég jó indoknak.

Egyébként is, ha 33 ruhadarab van elővéve, az még nem akadályoz meg abban, hogy mondjuk 233 el legyen téve későbbre. Úgy érzem, bár nem ennyire sokat, de túl sokat tartogattam, túl sokáig.

Persze van jó része is annak, amikor el vannak pakolva a ruháid és három-hat hónap után újra elővéve őket, olyan, mintha új cuccaid lennének. Ennek szerintem akkor van igazán értelme, ha nagyon sok ruhája van valakinek, de mivel én pont azon küzdöttem az elmúlt két évben, hogy ne legyen annyi, számomra ez már értelmetlenné vált.

És végül, de nem utolsó sorban, bevallom, hogy nem szeretnék három havonta kampányszerűen foglalkozni a ruhatárammal. Kicsit meguntam már ezt a modellt. Akkor szeretnék időt tölteni vele, amikor kedvem van hozzá, inspirációt érzek, bármikor is legyen az, nem pedig egy megszabott menetrend szerint.

Miért nem volt eddig éves kapszulám?

Ennek az első kapszulázós percemtől akadályt szabott az, hogy nagyon sok ruhám volt. Nem olyan minden héten új ruhát vásárlós értelemben, inkább az évek alatt egy csomó minden meggondolatlanul (értsd: koncepció nélkül) összegyűlt értelemben.

Nem szerettem volna csak azért lecserélni a ruhatáramat, mert "én most egy kapszulát szeretnék". Nem tudtam, hogy ez a "mánia" meddig fog tartani nálam, és hogy egyáltalán beválik-e. Amúgy is, kinek van arra pénze/energiája, hogy lecserélje a teljes ruhatárát egyik percről a másikra? Nem akartam elpocsékolni (kilomtalanítani) a ruháimat, mert első ránézésre rendben voltak. (Persze, rendben... csak épp vagy szörnyen néztek ki rajtam, vagy rám sem jöttek, vagy nem voltak a stílusom, vagy egyéb okból nem szerettem őket...) Különben is, sosem tudtam igazából, hogy milyen ruhákat is szeretnék. A kapszulázás viszont nagyon-nagyon sokat segített abban, hogy most már azért sejtem, sokkal jobban, mint valaha.

Így köszönöm szépen a Project 333-nek az elmúlt két év tapasztalatait. A módszer nagyon jó szolgálatot tett abban, hogy jobban megismerjem a saját stílusom és meg tudjak válni a feleslegtől. A legnehezebb rész az volt, azt hiszem, amikor a túl kicsi ruhákat kellett elengedem. Ma már tudom, hogy így volt a legjobb nekem. Most, hogy ez készen van, jöhet egy újabb fejezet.

Az egész éves kapszulám

Nem tettem mást, csak fogtam minden ruhámat és beraktam a szekrénybe. És legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy mind el is fér. Pedig azt hittem, egy drasztikus lomtalanítás előtt állok.

Vannak még mindig olyan darabok, amiket csak kerülgetek, bizonytalan vagyok bennük. Ezeket most tudatosan beépítem a napi választottjaim közé és amiben nem érzem jól magam, azoktól rövid úton elköszönök. A vicc az egészben, hogy a legtöbb jó és szerintem jól is állnak, csak egyszerűen nem voltak benne a heti rutinban és egy idő után már nem vettem fel őket, csak a biztos, ismerős darabok után nyúltam.

Így néz ki a kapszulám:

10 ruha

16 felső

4 kardigán féle

7 pulóver

2 leggings

1 hosszúnadrág

2 rövidnadrág

Mindösszesen 42 darab.

És igen, a fenti képen látható a teljes kapszula (kivéve egy pulcsit, amit az irodában felejtettem :) ).

A kivétel erősíti a szabályt - darabok, amik mégis kimaradnak

Van néhány nagyon téli ruhám, mint thermo leggingsek, sapkák, kesztyűk, stb. Nyilván azokat most biztosan nem hordom. így nem vettem elő őket. Télen pedig nem akarom majd kerülgetni a nyári shortjaim a szekrényben, úgyhogy elrakom addig őket máshova. De a legtöbb ruhám egyébként négy évszakon keresztül hordható, így azok mindig elől lesznek.

Hát ez az én éves kapszulám. Már hetek óta készen van. Nagyon jól működik. Azért van egy szép kis kívánságlistám, hogy mivel szeretném kiegészíteni. Remélem sikerül. (Nem tudom feltűnt-e bárkinek is, de nincs egyetlen darab farmerem sem. Szuper darabjaim voltak, csak épp mindegyiket végérvényesen kihíztam. Baromi nehéz volt beismernem ezt. Egészen a múlt hétig ott csücsültek a polcon, de hiába, nem tudtam hordani őket...)

Tél elején jövök a következő update-tel. Szép őszt és őszi ruhatárat kívánok mindenkinek! :)

Nóra