30 napos minimalista kihívás - tanulságok Tippek, trükkök lomtalanításhoz

A 465 dolog, amire már nincs szükségem...

Végigcsináltam a játékot! :)))) Minden feleslegtől megszabadultam? Nem. Gondoltam, hogy eljutok a végéig? Nem. Folytatom? Igen!

A 30 napos minimalizmus kihívásnak köszönhetően sokat tanultam arról, hogy mire is van igazán szükségem. Nagyon sokat kaptam ettől a játéktól - és nyilván, itt most nem anyagi dolgokra gondolok.
Már-már a hihetetlenség határát súrolja, de tényleg nagyon sok felesleges cuccom volt. És még mindig akad. Az emberek körülöttem már nem értik, hogy tudok még mindig selejteznivalót találni. Azt hiszem, arról van szó, hogy egyre könnyebben ismerem be magamnak, hogy mi az, amire szükségem van és mi az, amire nincs. Folyamatosan tágítom a saját határaim és persze egyre inkább belejövök az elengedésbe. Ezek együtt eredményezik, hogy újabb és újabb dolgoknak tudok búcsút mondani. És hogy vannak-e még bútorok, lakásdekor, hivatalos papírok, ritkán használt tárgyak otthon? Ó igen, bőven. Hogy hol a határ, arról fogalmam sincsen, de szívesen megnézném.

Amiért más ez a módszer
A Konmari szemlélet szerint, amit eddig használtam, végigmegyünk a dolgainkon és eldöntjük, mi az, amit meg akarunk tartani. Ebben a játékban azonban úgy néztem minden egyes tárgyra, hogy: na jó, lássuk, mi az ami nélkül jól megleszek. Azaz ahelyett, hogy arra koncentráltam volna, hogy mit akarok marasztalni, az volt a középpontban, hogy mi az, amit el tudok engedni. Kis különbségnek hangzik, ugye? Lehet, hogy az, de nálam mégis  hatalmas eredménnyel járt ez a szemléletváltás.

Összeszedtem néhány konkrétumot arról, hogy mit érdemes kiselejtezni. Ezekről, ha elméletben tudtam is eddig, most azt hiszem, végleg tudatosultak bennem, miután a gyakorlatban is alkalmaztam őket. Remélem számodra is hasznosak lesznek.

Láthatatlan energiarablók
Nagyon sok olyan dolog van körülöttünk, amit észre sem veszünk a mindennapokban, nem veszünk tudomást róla, hogy ott van. Ezek mind lefoglalják az energiánkat, akár hisszük, akár nem. Egy hónapja azt gondoltam, hogy nekem már gyakorlott szemem van és észrevenném, ha lennének ilyenjeim. Hát nem. Kiderült, hogy a megszokás sok esetben erősebb volt, mint a lomtalanítási kísérleteim. A játék során bebizonyosodott, hogy nagyon sok felesleges cucc volt otthon, még mindig.

Dolgok, amiket régen használtál, de már többet nem fogod
A biztonság kedvéért megtartottam egy régi alapozóm utolsó cseppjeit arra az időre, amíg keresek helyette másikat, hátha az újak nem jók és vissza kell térnem hozzá egy-egy rövid időre. Ez így teljesen oké, logikus. Azonban jó ideje megtaláltam a pótlását, de a régi még mindig ott volt a fiókban. Abból is két tubussal, mindkettő kis maradékkal az alján. Hogy lett egyáltalán kettő? Sosem fogom megtudni.

Amit azért vettél, mert jó ötletnek tűnt, de nem jött be
Vettem egy üveg körömreszelőt, azzal a szándékkal, hogy 100 évig azt fogom használni és soha többé nem kell papírreszelőket vennem, amik viszonylag hamar elkopnak és állítólag nem is túl jók a körömnek. Az ötlet jó, a megvalósítás gyatra volt. Vettem egy kb. 1000 Ft-os üveg reszelőt. Nem volt jó semmire... Így most megváltam tőle. Nem fogom feladni, fogok keresni egy jó fajtát, valamikor, valahol, valahogy.
A kísérletek az élet részei. Próbálkozunk és vagy sikerrel járunk, vagy nem. Ez természetes. De ha nem jött össze valami, nem kell, hogy ott maradjon porfogónak. Lássuk be, tanuljunk belőle és lépjünk tovább.
Ugyanígy jártam a tavaly vásárolt színes zoknikkal is. Szép, ősz színűek. Jó rájuk nézni. De utáltam hordani őket, a legtöbb egyszer sem volt rajtam. Így  nem volt más választás, menniük kellett.

Ami szomorúvá tesz
Imádtam a kanapémat. Meglehetősen sok időt töltöttem el rajta az elmúlt nyolc évben, de nagyon tönkrement szegény. Egyrészt úgy tűnik nem volt egy stabil konstrukció, úgyhogy az alja leszakadt, a  rugók potyogtak belőle és a rész, ahol  a nyolcévnyi kanapézás nagy részét töltöttem, a végletekig ki volt ülve. De ez még semmi. A Maci (kedves kiscicám) szétszedte az egykoron szép vajszínű textilbőr kanapé huzatát icipici darabokra. Ronda volt. Plusz azok a kicsi darabkák összevissza megjelentek a lakás minden pontján. Lehetetlen volt megszabadulni tőlük.
Egyszóval, akárhányszor ránéztem az egykoron szeretett bútordarabra, nagyon szomorú lettem. Így elbúcsúztunk egymástól.

Ami bosszúságot okoz
A mindennapi kis bosszúságok elkerülhetetlenek. De miért kéne természetesnek tekintened őket az otthonodban, ha tehetsz ellenük?
Volt egy lábosunk, amiben ötből négyszer leégett az étel, amit főztünk, vagy melegítettünk benne. Kettőt találhatsz mi történt vele.

Ajándékok, amiket sosem választottál volna magadnak
Hát igen, ez nehéz ügy. De ha nincs szükséged a dologra, vegyél egy nagy levegőt és mondj búcsút neki. Elég valószínű, hogy az ajándékozó már rég nem is emlékszik rá, hogy mit adott neked... és különben sem azért adta, hogy te valamiféle kötelességtudatból megtartsd akkor is, ha a terhedre van az a valami. Ezúton üzenem mindenkinek, hogy ha valaha is ajándékoztam neki valamit, amire nincs szüksége, adományozza el, hátha olyan gazdára talál, aki örömét leli benne. Nincs harag. :)

Ruhák, amik már nem jók rád...
...és csak arra emlékeztetnek, hogy voltál 52 kiló, de most 62 vagy.
A ruháim, amik kicsik voltak rám, azt az üzenetet küldték nekem: túl nagydarab vagy. Én pedig tartogattam őket, hátha egy nap újra jók lesznek rám.
173 centi vagyok és 62 kiló. Egyáltalán nem vagyok kövér. Az, hogy voltak olyan pillanatok, amikor magamhoz képest is le voltam fogyva, nem jelenti azt, hogy ahhoz kéne mérnem magam életem végéig.
Ez elméletben jól hangzik, ugye? Mindenki tud ilyen okosakat mondani. Én is tudtam mindigis. De a gyakorlatban csak nem sikerült átültetni a hatalmas elméleti bölcsességemet.
A játék apropóján úgy döntöttem, elköszönök ezektől a ruháktól, lesz, ami lesz. Elajándékoztam őket és elmondhatatlan mennyivel jobban érzem magam azóta. Csak most sikerült el is hinnem azt, hogy egyáltalán nincsen semmi baj azzal, hogy ezek a darabok már nem jók rám. Egy éve először nem gondolom magamról, hogy le kéne fogynom. Köszönöm, jól vagyok így, ahogy vagyok.

Plusz kiegészítők, alkatrészek olyan termékekhez, amik már meg sincsenek
Találtam egy rakat farmergombot, ki tudja milyen nadrágokhoz tartoztak. Amúgy nem emlékszem, hogy életemben valaha is esett volna le nadrágról gombom. De akkor miért is ragaszkodtam egészen idáig ezekhez a pótokhoz?

Régi elektromos cuccok
Azt hittem ilyen már nincs több. aztán találtam 32 MB-os SD kártyát meg 120 megás pendrive-ot. Ez gyakorlatilag vicc kategória. Nyilván sosem fogom őket használni semmire.

Sok-sok darab, ugyan abból a dologból
Most esett csak le, hogy öt db esernyőm van. 5! No comment. Nem vagyok az az önsanyargatós fajta. Így 3-at megtartottam. Egyet azért mert összecsukható, egyet azért, mert pink és szeretem, egyet pedig, mert Dániában vettem 100 évvel ezelőtt és macik vannak rajta és nagyon cuki. Így pont teljes a kollekcióm. Nyilván nem tudok egyszerre egynél többet használni, de csak azért mert minimalista vagyok, lehet még némi választék otthon. Főleg egy olyan országban, ahol néha úgy tűnik, folyton esik az eső. (Ezt az eső dolgot lehet, hogy kicsit túldramatizáltam, de a héten 5 napból 4-en esett, ami úgy tűnik, elég mély nyomokat hagyott bennem.)

A játék befejezte után is folytatom a lomtalanítást és folyamatosan keresek újabb ötleteket, inspirációt. Neked is vannak ilyen és ezekhez hasonló dolgaid otthon? Ha van tipped, hogy hol bujkálhatnak még rejtett kacatok, oszd meg velem lent a megjegyzésekben! :)


Nóra