Mi van a bőröndömben - 11 nap a nagy Amerikában

Utazom. Két repülőgép, 7 időzóna, röpke 22 óra és már meg is érkeztem Austin, Texas-ba.

Annyi ruhám van a kapszulámban, plusz sminkem, ékszerem, kiegészítőm és egyéb nap mint nap használt cuccom, hogy gyakorlatilag majdnem mindent becsomagolhattam volna és magammal hozhattam volna, de úgy döntöttem, inkább kihívásnak tekintem a dolgot és megnézem, mi az a minimum, ami kényelmesen elég 11 napra.

Amit az utazás előtt gondoltam

Sorra vettem, milyen tényezők befolyásolhatják, mit és milyen formában kell magammal vinnem.

Időjárás

Először is tájékozódtam a várható időről. Nap közben 15-22 fokra, éjjel 5-10-re lehet számítani. Ez egy magyar embernek november végén, december elején a vicc kategóriába tartozik, úgyhogy komolyan fontolgattam, hogy csak bedobok egy fürdőruhát meg néhány pólót és készen is leszek. ;)

Tevékenységek

Ez egyszerű. Dolgozni fogok, leginkább. Ugyanis nem vakációzni megyek sajnos, hanem egy munkahelyi kiküldetésre.

Nincsenek külön alkalmi és munkábajárós ruháim, kb. mindenhova ugyan azokat a darabokat hordom. Így ezen nem kell sokat törnöm a fejem.

Tervezem, hogy esténként, ha lesz erőm, birtokba veszem a hotel konditermét. Ez egyáltalán nem szokásom, viszont itthon majdnem minden nap biciklizem, amit ott nem fogok tudni megtenni, így a szobabicikli és a futópad hátha jó program lesz. Egy szó, mint száz, kell valami edzős ruha.

Ezen kívül kb. csak aludni fogok. Arra nem kell különösebben készülni.

Amit ott fogok beszerezni

Amint kiderült, hogy utazom, tudtam, két dolgot biztosan nem fogok magammal vinni: a kedvenc samponomat és szappanomat.

Az "amit ott fogok megvenni" kategória amúgy gyakorlatilag bármire vonatkozhat. Így nem különösebben aggódom, mi van, ha elfelejtek valamit. A fogyasztói társadalom fellegvárában töltök másfél hetet. Amit ott nem lehet megszerezni, az nem is létezik.

Kézipoggyász vs feladós csomag

Néhány kollégám nem is olyan régen eléggé megjárta az utazással. A csomagjuk négy nappal később érkezett meg, mint ők maguk. Ez a dolog elég mély nyomot hagyott bennem, ezért úgy döntöttem, amit csak tudok, a kézpoggyászomba fogom csomagolni.

Ezekkel indultam útnak:

Kisebb bőrönd, alias kézipoggyász: jó pár napnyi ruhával megtömve, arra az esetre, ha a nagyobb csomag nem érkezne meg velem egy időben. Minden Marie Kondo módszerrel hajtogatva, egymás mellé téve, hogy könnyen átlátható legyen a táska tartalma.

Nagyobb bőrönd, alias feladós csomag: még ruhákkal és némi ajándékkal megrakva. A kis bőrönd tartalma simán elfért volna ezek mellett egyébként.

Plusz van egy hátizsákom is.

Amit az utazás után gondolok

Hogy sikerült a kísérlet?
Határozottan sokkal kevesebb dolgot vittem magammal, mint tavaly, amikor ugyan oda mentem. Mindennek ellenére azt mondanám, hogy csúfos kudarcot vallottam több téren is.
Sokkal több cuccot pakoltam be, mint amennyit valójában használtam. Plusz bónusz: mivel annyi mindent a kézipoggyászomba csomagoltam, valahol Magyarország és Amerika között sikerült elveszítenem a szemüvegemet. A mai napig nem értem, hogy történhetett...

Amit nem kellett volna magammal vinnem
Ritkán használt sminkek: Ha otthon is csak néha-néha nézek rájuk, miért pont most kellettek volna?
Hajvasaló: amit mostanában havonta kb. egyszer-kétszer használok. Amíg Austinban voltam, pontosan egyszer volt a kezemben.
Edzős cucc: Mert olyan szépen elképzeltem, ahogy majd lemegyek a hotel konditermébe futni. Komolyan?? Hónapok óta nem futottam. Nem tudom miért gondoltam, hogy majd a világ másik felén jetlag-gel és folyamatos meló (plusz honvágydepresszió) mellett majd pont elmegyek futni.
Fényképezőgép: Sajnos nem volt alkalmam használni. Azért nem bántam meg, hogy elvittem. Előre sosem lehet tudni és nem pótolható mulasztás, ha otthon marad és mégis kellene.
Az indíttatás az volt minden utólag feleslegesnek bizonyult dolog becsomagolásánál: "hátha kedvem lesz hozzá". Ezt úgy is fordíthatnánk, hogy: "a biztonság kedvéért". Az ilyen dolgok pedig az esetek 99%-ában nem kellenek. Mint ahogy ez most is szépen bebizonyosodott.

Amit tanultam: kézzel mosni jó
Mivel ruhákból nem pakoltam túl magam, úgy terveztem, hogy hétvégén fogok mosni egyet a szállodában. Végül nem tudtam rávenni magam, hogy szegény ruháimat betegyem a szárítóba. (Nem sokszor használtam életemben szárítót, de mindig nagyon féltem, hogy tönkre megy benne valamim.) Így a megoldás az lett, hogy 1-1 darabot kimostam esténként kézzel, majd törölközőbe csavarva "kicentrifugáztam" és kitettem száradni.
Rájöttem (amit valószínűleg anyáink korosztálya nagyon jól tud), hogy kézzel mosni nagyon egyszerű és hasznos dolog. Ez nem jelenti azt, hogy többé nem használok mosógépet, de igenis többet fogom alkalmazni ezt, főleg a kényesebb ruhadaraboknál, vagy ha hirtelen ki kell mosnom valamit, de nincs még egy egész mosógépnyi szennyes.
A törölközős szupertuti módszert egyébként, nemrég tanultam. Egyszerűen csak ki kell teríteni egy nagy törölközőt mondjuk az ágyra, ráteríteni a vizes ruhát, szépen gondosan felcsavarni, majd jól megnyomkodni az egészet, hogy a törölköző beszívja a ruhában lévő vizet. Nagyon jól működik.

Összességében tehát úgy látom, hogy sokkal kevesebb cuccom volt, mint egy éve, de több, mint amire szükségem lett volna. Úgyhogy javítom magam, a csúfos kudarc helyett elkönyvelek egy félsikert. :)
Nem sűrűn utazom, de most kicsit még várom is a következőt, hogy újra megpróbálkozhassam a minimum csomaggal.
Te hogy szoktad csinálni? Minden eshetőségre felkészülsz és hátadon viszed a házad, vagy inkább "könnyen" utazol és vállalod a kockázatot, hogy valamiért el kell rohannod a boltba?

Nóra