Hogyan telnek egy minimalista mindennapjai?
Reggel felkelek a gyönyörű és tökéletesen fehérre festett minimalista otthonomban. Meditálok vagy jógázom, naplót írok, elkészítem a reggelim. Felöltözködöm a pontosan 33 darabot számláló makulátlan ruhatáramból, majd útnak indulok az álommunkahelyem felé és megkezdem a tökéletesen szervezett napomat. Délben bedobok egy vegán ebédet. Délutánjaimat a kedvenc hobbijaimnak szentelem. Esténként pihenek, eszem valami könnyű, finom és nagyon egészséges vacsit, majd álomra hajtom a fejem a szuper tiszta hálószobámban, hogy másnap újra elkezdhessek egy tökéletes napot.
Hogyan teltek a mindennapjaim 2-3 évvel ezelőtt?
Reggel kimásztam az ágyból. Hánytam a gondolattól, hogy dolgozni kell mennem, de azért magamba tuszkoltam valami reggelit a délelőtt folyamán. (Legyen mit kihányni alapon....) Végigszenvedtem a munkanapot egy mosollyal az arcomon és bedobtam valami vegetáriánus ebédet, a nem kifejezetten egészséges fajtából. Este egy gyors boltba beugrás(mert már megint nincs otthon semmi kaja), majd hazavánszorgás után holtfáradtan és stresszesen azon rágtam magam, hogy milyen kupi és mocsok van körülöttem és hogy úgy általában milyen baromi rossz minden. És hogy holnap minden kezdődik elölről.
Hogyan telnek a mindennapjaim valójában?
Nyilván az első bekezdésben leírtak egyáltalán nem igazak. Kinek van tökéletes élete? Hát nekem biztos, hogy nincsen. :) De az is biztos, hogy az elmúlt években hatalmas utat tettem meg, hogy eljussak ide, ahol most vagyok.
Reggel felkelek a néhol kicsit kupis otthonomban, amit évek óta építgetek, szépítgetek (vagy legalábbis tervezem) de még minding van egy 1000 oldalas listám arról, hogy mit szeretnék kijavítani benne. De körbenézek és látom milyen messzire jutottam eddig. Ezért hálás vagyok.
A nappaliba érve konstatálom, hogy előző délután már megint lusta voltam elpakolni a ruhákat a szárítóról. Ez arra emlékeztet, hogy tényleg le kéne már számolnom a halogatással és ma lesz egy újabb esélyem, hogy ezt megtegyem. Ezért hálás vagyok.
Reggeli készítés van, vagy saját magam, vagy a kedvesem jóvoltából. Útnak indulás is van. Most hogy végre tényleg itt a tavasz, ez a nap egyik legjobb része: biciklizem egyet a munkahelyemre. Imádok bicajozni. Ezért hálás vagyok.
Bevallom, az én álommunkahelyem inkább egy home office pozi lenne. De nagyon jó helyem van így is. Kedves emberek vesznek körül és enyhén szólva nem mondható egyhangúnak a munkám. Ezért hálás vagyok.
Délben bedobom a vegán ebédemet, amit vagy otthon főztünk vagy a tavaly nyílt, első helyi vegán étteremből rendeltem. Ezért hálás vagyok.
Délután hazaindulok (ismét biciklivel) és 99%, hogy nem kell boltba rohangálnom kajáért, mert hétvégén beszereztünk mindent, ami a hétre kellhet. Ezért hálás vagyok.
Otthon vár a cicám, alias a rongy kölök, aki gyakorlatilag szétszedte már a lakás minden részét közös életünk valamely pontján, de egyben a legédesebb és legszebb macska is a világon és mindig kapok tőle egy nagy ölelést, amikor hazaérek. Ezért hálás vagyok.
A délutánt a Kedvesemmel, a hobbijaimmal és főzéssel töltöm. Mindezért nagyon hálás vagyok.
A takarítást nagy valószínűséggel halogatom, és van rá esély, hogy most sem rakom el a megszáradt ruhát. De holnap reggel, ahogy ránézek a szárítóra, eszembe jut majd, hogy itt egy újabb nap és egy újabb esély. És ezért hálás vagyok.
Semmi sem tökéletes
Közhely, de igaz, hogy semmi sem tökéletes ezen a világon. Mindannyiunk életében vannak szép és ronda részek, fényesebb és árnyékosabb pillanatok. De mindenben, ami történik velünk, ott van a lehetőség. Választhatunk: hagyjuk, hogy magukkal sodorjanak a rossz dolgok, vagy esélynek tekintünk minden bukást és hibát, hogy valami újat tanulhassunk belőle.
Nekem ma elég rossz napom volt. Ilyenkor még inkább fontos számomra, hogy érezzem, milyen sok mindenért hálás vagyok az életben. Tudom, hogy mindez értem történik. Tanulni fogok belőle és ezáltal növekszem és leszek minden egyes nappal még inkább önmagam. És ezért hálás vagyok.
Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése