Hagyj fel a halogatással! - mentális lomtalanítás, avagy hogyan lett takarítási rutinom

Régen úgy írtam le a személyiségemet, hogy egy tipikusan lusta ember vagyok. Ma már másképp látom a dolgot és halogató típusként jellemzem ugyan azt a dolgot. Hajlamos vagyok rá ugyanis, hogy ne csináljak meg teljesen egyszerű és totál bonyolult feladatokat egyazon oknál fogva, ami mindig ugyan azzal a szóval kezdődik: majd. Majd később. Majd, ha alkalmasabbak lesznek a körülmények. Majd, ha jobban ráérek. Majd, ha megértem a dologra. Majd, ha jön egy jó lehetőség. Majd, ha túl vagyunk a télen / a nyáron / a munkahéten / ezen a kis megfázáson / a kezdeti nehézségeken / stb. stb.

Számomra a halogatás egyelő a mentális lommal. És ha lomtalanítani szeretném a fejemet, bizony azonnali határidővel be kell fejeznem a halogatott feladataimat. Olyan sok "majd megcsinálom" dolog van a fejemben néha, hogy teljesen maguk alá tudnak gyűrni és a szorongás és depressziós tünetek melegágyai lesznek.

Ismered azt az érzést, amikor legszívesebben a takaró alá bújnál, el a világ elől, hogy ne találjanak meg feladataid, kötelességeid? Ha igen, neked is szükséged van egy kis mentális lomtalanításra.

A feladat tényleg feladat?

Az, hogy valami rajta van a képzeletbeli, vagy akár valós teendő listádon, nem jelenti azt, hogy azt a dolgot tényleg meg is kell csinálnod. Lehet, hogy az a valami tökéletesen ellesz az idők végezetéig megcsinálás nélkül. Vagy lehet, hogy szükség van rá, de nem csak te tudod elintézni. Talán más is meg tudja csinálni helyetted. Segítséget kérni ér. Sőt, az is lehet, hogy ez nem is a te dolgod, úgyhogy csak rá kell vezetned azt egy másik embert, hogy vállalja fel a saját kötelességeit.

Egyszóval, el kell tudni engedni egyes dolgokat. Legfőképpen azokat, amik igazából nem fontosak számodra. Épp úgy, mint a könyvet a polcról, amiről tudod, hogy sosem fogod elolvasni.

A kész jobb, mint a tökéletes

Van, hogy azért halogatom egy feladat elkezdését vagy éppen befejezést, mert úgy érzem, nem tudom elég jól megcsinálni. Értsd: nem lesz tökéletes. A tökéletességmánia jelentős és teljesen felesleges nyomást jelent az életben. Nekem van ilyenen, így elég jártas vagyok a témában...

Amikor azon kapom magam, hogy ennek a csapdájában vagyok, akkor elő szoktam venni a következő mondást: a kész jobb, mint a tökéletes. Ez nagyon sokat segít abban, hogy be tudjak fejezni dolgokat. És persze ehhez még hozzá lehet tenni a közhelyt: semmi sem tökéletes. Ha ebből indulunk ki, akkor jobb is ha inkább arra törekszünk, hogy valami egyszerűen csak elkészüljön, nem?

Ezzel persze senkit sem szeretnék arra biztatni, hogy ésszerűtlenül alacsonyra helyezze a mércét. Egyszerűen csak arra bátorítalak benneteket és magamat is, hogy merjünk elkezdeni, végig csinálni és befejezni dolgokat, amikre vágyunk.

Az én trükköm

Van egy új trükköm, ami nagyon sokat segít abban, hogy elkerüljem a halogatást. Na jó, a trükk régi. Csak nekem új. :) Sokszor hallottam is már róla, de nem hittem benne. Azt gondoltam, ez tuti nem működhet. Hát tévedtem, működik.

A dolog lényege, hogy a halogatott feladatba bele kell ugye kezdeni valahogy. Vegyük például a takarítást. Nem vagyok nagyon rossz benne, de nem is vagyok nagyon jó. Ezen a területen szerettem volna fejlődni, ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben is említettem. Elhatároztam hát, hogy bevetem a módszert.

A lényeg, hogy megszabott gyakorisággal, megszabott időkeretben kell végezni a került feladatot. (Nyilván, ha egy alakommal is túl lehet lenni rajta, akkor a gyakoriság nem játszik a történetben.)

Nekem az a szabályom, elhatározásom, kihívásom - ki minek nevezi-, hogy a takarítós példánál maradjunk, hogy reggel és este 10 percet kell rendet raknom/takarítanom. Mérem az időt, ha lejárt a 10 perc, abbahagyom és túl is vagyok rajta. Fontos, hogy nem egy órát választottam, mert tudom, hogy arra úgy sem tudnám rávenni magam. Ha tudnám, hogy most egy teljes órán át kell takarítanom, tuti, hogy el sem kezdeném... A 10 percbe viszont viszonylag könnyen belekezdek, "na legyünk túl rajta" alapon, mert tudom,  hogy gyorsan eltelik. A napi kettő pedig simán belefér az életembe, nekem ez így rendben van. Lehet, hogy te inkább olyan típus vagy, aki 3 naponta 1 órát szívesebben vállal fel. Vagy olyan a feladat, amibe 10 percre nem érdemes belekezdeni és így heti 1 nap 2 órát szánsz rá. Szabd személyre a saját kihívásodat!

A takarítás példájánál maradva a napi kettő jó, mert így folyamatosan kontroll alatt lehet tartani a dolgot. És persze a 10 perces szabályom nem azt jeleneti, hogy csak abban az időkeretben takaríthatok. Ha kedvem van elindítani egy mosást, vagy elmosogatni, természetesen nem tiltott a dolog. Az is megesik, hogy a 10 perc alatt annyira belejövök valamibe, hogy nem hagyom abba az idő lejártával, hanem folytatom.  És persze olyan is van, hogy nem tudom bevállalni még azt a 10 percet sem, mert elkések, mert mást kell csinálnom, vagy egyszerűen épp semmi kedvem nincs a dologhoz és kész. Ha egy héten ez megtörténik 3-4-szer, még mindig marad 10-11 alkalom, amikor becsületesen végig nyomtam a vállalásom és annak bizony nagyon látványos hatása van. A Kedvesem mostanában folyamatosan megjegyzi, hogy milyen szép tisztaság van. Valaminek biztosan történnie kellett, ha észreveszi. :)

Te hogyan küzdesz a halogatás ellen?

Nóra