Nem vagyok az a típus, aki folyton ruhákat vásárol. Soha nem tekintettem magamra olyan emberként, akinek sok holmija van. A szokásos "nincs egy rongyom, amit felvegyek" probléma azonban aggasztó rendszerességgel ütötte fel a fejét a ruhásszekrényem környékén.
A kapszulaépítés során az előző bejegyzésben bemutatott két módszert alkalmazom, ötvözve azokat saját habitusommal, tempómmal, lelkivilágommal.
A Project333 + KonMari szemléletű első ruhaválogatásom ez év legelején volt. Azóta fejlesztgetem ezt a folyamatot, egyre nagyobb sikerrel és töretlen lelkesedéssel.
A ruháimat a kis ruhásszekrényemben tartom. Néhány szezonon kívüli darabot pedig egy dobozban szoktam tárolni a kamrában. Első lépésként ezeket hordtam össze egy nagy kupacba a a nappali közepén. Cipőket, alsóneműt, táskákat, egyéb kiegészítőket, otthoni, alvós, edzős darabokat nem gyűjtöttem ide, mert ezekből nincs sok. (Gondoltam akkor. Azóta már ezt a szekciót is átválogattam párszor.)
A ruháimat a kis ruhásszekrényemben tartom. Néhány szezonon kívüli darabot pedig egy dobozban szoktam tárolni a kamrában. Első lépésként ezeket hordtam össze egy nagy kupacba a a nappali közepén. Cipőket, alsóneműt, táskákat, egyéb kiegészítőket, otthoni, alvós, edzős darabokat nem gyűjtöttem ide, mert ezekből nincs sok. (Gondoltam akkor. Azóta már ezt a szekciót is átválogattam párszor.)
A kupacból mindent egyesével a kezembe vettem, hogy eldönthessem megtartom-e. Sok ruhát kiválogattam amiket elajándékoztam, eladományoztam, egyet pedig sikerült elvateráznom. Megváltam olyanoktól, amik ugyan nagyon tetszettek, de akárhányszor megpróbáltam felvenni őket, nem bírtam 5 percnél tovább, mert kényelmetlenek, vagy valószínűtlenül kicsik voltak. Búcsút mondtam olyanoknak is, amiket mindig rakosgattam ide-oda, de igazából sosem tetszettek, így sosem hordtam őket. Kiválogattam az agyonhordott, sérült, lyukas darabokat is.
A maradékból összeválogattam egy adag ruhát, amit a téli kapszulámnak neveztem, a többi megtartandót pedig elpakoltam. Fogalmam sincs hány darabból állt ez az első próbálkozás, de sokkal-sokkal többől, mint 33, ez teljesen biztos.
Ugyanezt végigcsináltam tél végén is. Ekkor viszont már nem mindent raktam be a szekrénybe, ami tavasszal használható lenne. Így amikor a következő kapszulán dolgozom, lesznek rég látott kedves darabok, amiknek nagyon fogok örülni, hogy újra hordhatom őket. Néhányat pedig majd, amit lehetne nyáron is viselni, biztosan elteszek inkább, hogy ősszel azoknak is újra megörülhessek a három hónapos pihenő után.
A mostani ruhatáramban kevesebb darab van, mint a téliben volt. Minden előzetes kételkedésem ellenére, szerencsére még ez is soknak bizonyult a használat során. Van olyan, ami egyszer sem volt még rajtam március eleje óta.
Ma délután tartottam egy gyors számolást. Kb. 70-80 darabom van a tavaszi kapszulámban. Amit számba vettem: nadrágok, harisnyák, felsők, pulóverek, ruhák, kabátok, kendők, cipők, táskák. Ez a 70 darab tehát az, ami elérhető. Emellett vannak még máshol tárolt ruháim és ha jól sejtem, nem kis számú lábbelim is.
Ugyanezt végigcsináltam tél végén is. Ekkor viszont már nem mindent raktam be a szekrénybe, ami tavasszal használható lenne. Így amikor a következő kapszulán dolgozom, lesznek rég látott kedves darabok, amiknek nagyon fogok örülni, hogy újra hordhatom őket. Néhányat pedig majd, amit lehetne nyáron is viselni, biztosan elteszek inkább, hogy ősszel azoknak is újra megörülhessek a három hónapos pihenő után.
A mostani ruhatáramban kevesebb darab van, mint a téliben volt. Minden előzetes kételkedésem ellenére, szerencsére még ez is soknak bizonyult a használat során. Van olyan, ami egyszer sem volt még rajtam március eleje óta.
Ma délután tartottam egy gyors számolást. Kb. 70-80 darabom van a tavaszi kapszulámban. Amit számba vettem: nadrágok, harisnyák, felsők, pulóverek, ruhák, kabátok, kendők, cipők, táskák. Ez a 70 darab tehát az, ami elérhető. Emellett vannak még máshol tárolt ruháim és ha jól sejtem, nem kis számú lábbelim is.
Akárhogy is számolom, ez még nagyon messze van a 33-tól. Van még min dolgoznom, ezt most sikerült számszakilag is kimutatni.
Ma már egyébként számolás nélkül is látom, hogy az első alkalmakkor nem volt bátorságom mindentől megválni, amitől érdemes lett volna. Négy hónapja intenzíven selejtezek itthon. Nem csak ruhákat, mindent. Egyre nagyobb gyakorlatot szerzek a válogatásban, ezért objektívebben látom a ruhatáram is. Azóta, ha a kezembe akad egy-egy feleslegessé vált darab, kirakom az adomány kupacomba, nem várok a következő nagy ruhaselejtezésig.
Május végére tervezem a nyári kapszulám összeállítást. Akkor újra lesz alkalmam búcsút mondani annak, aminek három hónapja esetleg még nem mertem. Lesz minek. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor pár hete kiürítettem a kamrában lévő ruhásdobozt (kellett a tároló másra) és úgy döntöttem, a tartalmát bepakolom a ruhásszekrény felső részébe. Ott úgy sincs szinte semmi, hiszen már alig vannak ruháim, ugye... Amikor kinyitottam a szekrényt, derült csak ki, hogy az majdnem tele volt. Éppen hogy, de szerencsére sikerült beszuszakolnom a dobozból kilakoltatott ruhadarabokat. De hogy mivel van tele az a felső szekrény? Őszintén, nem tudom.
Mi sem bizonyítja ennél jobban, hogy van még tennivalóm bőven. Alig várom a május végét, hogy nekilássak újra!
Mi sem bizonyítja ennél jobban, hogy van még tennivalóm bőven. Alig várom a május végét, hogy nekilássak újra!
Széljegyzetként megjegyezném, hogy mostanában nem igazán veszek ruhákat. Idén összesen 5 ruhadarabot vettem, ha jól számolom (2 ruhát, 1 kardigánt, 1 garbót és egy cipőt). Ennek több oka is van. Egyrészt tényleg sok mindenből tudok válogatni itthon, nem igazán van szükségem semmi újra. Másrészt úgy döntöttem, mostantól sokkal tudatosabban fogok ruhát (és mást is) vásárolni. Mire figyelek ezentúl vásárláskor? Például a minőség vs mennyiség kérdésére, gyártóra, egészségügyi és környezetvédelmi szempontokra. Ezt a témát a végtelenségig tudnám ragozni, így most inkább be is fejezem. Hamarosan következik róla egy egész blogbejegyzés.
És hogy milyen eredményt értem el eddig ezzel az új szemlélettel?
Sokkal könnyebben, gyorsabban tudom kiválasztani, hogy mit vegyek fel.
Mondhatni sosem jön elő a "nincs egy rongyom" problémakör.
Határozottan kevesebb ruha van a szekrényemben, de már ezt is soknak találom. Szeretnék még kevesebbet.
Boldog vagyok a ruhatárammal. Jól érzem magam a ruhámban, így jobban érzem magam a bőrömben.
Határozottan kevesebb ruha van a szekrényemben, de már ezt is soknak találom. Szeretnék még kevesebbet.
Boldog vagyok a ruhatárammal. Jól érzem magam a ruhámban, így jobban érzem magam a bőrömben.
És van egy, bár nem tervezett, de nagyon örömteli mellékhatás is: ahogyan csökkent a ruháim száma és lett egyre több hely a szekrényemben, úgy költözött be a maradék helyre a kedvesem ruhatára. :)
Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése