Miért adtam a fejem blogolásra...

2015 elején egyszer csak azt éreztem, túl sok... Nem tudtam megmondani, hogy pontosan mi az, ami sok, csak éreztem ezt a szorongó érzést a gyomromban, egy láthatatlan súlyt a vállaimon. Le akartam tenni.

Nem tudom miért, volt egy határozott érzésem, ha kitakarítok otthon, jobb lesz minden. Megpróbáltam. De egy szimpla takarítás nem segített.

Talán egy nagytakarítás? Talán... De az nem olyan egyszerű. Idő kell hozzá, el kell szánni magam rá. Így időről időre a kis takarítások mellett döntöttem, de sosem jött a várt eredmény.

Aztán egy nap eldöntöttem. Rendben, legyen meg a nagytakarítás. De előtte rendet kéne tennem, úgy rendesen.

Belefogva a rendrakásba, nagyon hamar rádöbbentem, hogy nem fog gyorsan menni. 7 éve éltem akkor a mostani lakásomban. 7 évnyi felhalmozott cuccom volt (plusz amit még magammal hoztam az előző 25 évből).  Először meg kell szabadulnom a felesleges dolgoktól: lomtalanítani fogok.

Szinte éreztem, hogy a rendetlenség, ami körül vesz (fiókokban, szekrényekben, kamrában felhalmozott milliónyi lom) az a súly, ami nap mint nap rámnehezedik. Meg voltam győződve róla, hogy ha kész leszek a lomtalanítós akciómmal, minden helyre fog állni az életemben.

Amint belefogtam látszott, hogy sokáig fog tartani. Kis időn belül elhatároztam, rászánom az egész évet. Szépen, fokozatosan, lelkiismeretesen kiválogatok, elrendezek mindent.

Így is tettem. És el is ment ezzel az egész év. A súly, amit a pakolás kezdetén már nagyon határozottan éreztem, bár megmagyarázni nem tudtam, honnan jön, időlegesen kissé csökkent, de végül mindig visszatértem oda, ahonnan indultam.

Eljött az év vége. Nagyjából végigtúrtam minden, 50 nm-es otthonomban felhalmozott tulajdonomat. Rendszereztem, pakoltam innen oda, onnan ide. Ki is dobtam jó néhány dolgot. Nem végeztem rossz munkát. De valahogy az elvárt hatás, ahogyan azt az év elején elképzeltem, hogy milyen érzés lesz a végére jutni, csak nem jött.

Tél elején újra rendet akartam tenni a ruhásszekrényemben, ezredjére is. Inspirációra vágyva, rákerestem a YouTube-on, lássuk, mások hogyan rendezik a ruháikat. És ezzel egy egészen új világ nyílt meg előttem...

Először megismerkedtem a "Capsule Wardrobe" (kb. kapszula ruhatár - túlegyszerűsítve a lényege: kevés ruhával boldogabb leszel, mint sokkal :) fogalámval. Megnéztem minden videót, amit ezzel kapcsolatban találtam. De voltak még ott más videók is, majd pedig cikkek, könyvek, filmek.

A kis ruhatár elmélete csak a kezdet volt. Faltam az információt lomtalanításról, tudatos fogyasztásról, etikus módon készült ruhákról, arról, hogyan éljünk kevesebbel, hogy többek lehessünk. Sok ismerős témával is találkoztam, mint vegetáriánus/vegán étrend, környezetbarát takarítószerek vagy natúrkozmetikumok. Ezekkel már régóta foglalkozom.

Rátaláltam egy életstílusra, amely mindezeket (és még mennyi mindent...) jelenti: ez a minimalizmus.

Volt néhány sikertelen próbálkozásom, hogy magyarul is hozzájussak a minimalizmus "irodalmához", de hamar feladtam. Szinte semmi nincsen. Annál több embert találtam azonban magam körül, akik hol tudatosan, hol tudattalanul, újonnan szerzett ismereteim szerint gyakorolják / gyakorolni vágyják a minimalizmus valamely formáját.

Tudod, van az, amikor megtetszik valami, amiről addig nem is tudtad, hogy létezik, vagy nem vettél különösebb tudomást róla, de most érdekel, egyszerre mindenben azt látod. Így jártam én a fényképezéssel annak idején. Sosem tűnt fel, hogy milyen sok ember fotózik körülöttem, vagy érdeklőik a téma iránt. De amikor megvettem a fényképezőgépem és komolyan foglalkozni kezdtem vele, hirtelen órákat tudtam beszélgetni emberekkel a fotózásról, akikkel azelőtt soha egy szót sem váltottunk erről. Kiderült, milyen sok ismerősömet érdekli és egyre-másra bevonzottam a fotózás szerelmeseit az életembe.

Hát, valahogy így jártam a minimalizmussal is. Manapság nagyon sokszor fedezem fel más emberek szavaiban és magam is sokszor rajtakapom, ahogyan beszélek róla.

Így született meg a blog ötlete is. Hiszen, ha ilyen sok emberrel tudok erről beszélgetni a környezetemben, biztosan sokan vagyunk, akiket érdekel a téma.

Úgy érzem, egy nagyon izgalmas út elején állok. Szeretném dokumentálni és megosztani veletek ezt az utazást, azt, ahogy nekiindulok megkeresni, hogy számomra mit jelent minimalista életet élni.

Valahogy úgy képzelem, hogy talán néhány olyan ember gyűjtőhelyévé válhat ez a blog, akik szívesen megosztják egymással tapasztalataikat, érzéseiket, ötleteiket.

Ha érdekel a minimalizmus, az, hogy hogyan élhetünk könnyedebb, tartalmasabb, egyszerűbb, és boldogabb életet, ahol a középpontban nem az áll, amit birtoklunk, hanem az amit tapasztalunk, amit igazán fontosan tartunk, amit szeretünk, csatlakozz hozzám olvasóként, hozzászólóként.

Lássuk, mi sül ki ebből! :)

Nóra