Mindenekelőtt szeretném
előrebocsátani, hogy amikor erről a témáról beszélek, legtöbbször tagadást,
vagy védekezési reakciót váltok ki az emberekből. Pedig nincs szándékomban
támadni senkit sem. Azt azonban szeretném, ha mindannyian felelősebben tudnánk élni,
magamat is beleértve. Ehhez pedig információra van szükségünk.
Azt már említettem, hogy a
minimalizmus világába, bő fél éve, a kapszula ruhatár nyitott számomra ajtót.
Abban az időben találkoztam egy filmmel, amiben bemutatják, hogyan működik a
ruhaipar egy nagyon jelentős befolyással bíró része, a fast fashion
ruhaóriások. (Pl. H&M, Zara, Adidas, C&A, Mango, Pull&Bear, GAP...
estig sorolhatnánk.)
A fast fashion annyit tesz nyersfordításban:
gyors divat. Gyors, mert gyorsan készül és gyorsan is cserélődik, mind a boltok
polcain, mind a ruhásszekrényünkben. Ezek a cégek akár hétről hétre új
termékekkel állnak elő, vágyat keltve a vásárlókban a legújabb, legdivatosabb
darabok iránt. Ezzel arra ösztönöznek bennünket, hogy minél többet vásároljunk
és cseréljük le ruháinkat. A gyorsaság mellett még két jellemzőt fontos
kiemelnünk: az alacsony árat és a rossz minőséget.
Hogyan kerül a ruha az üzletekbe?
Az, hogy ilyen gyorsan, ilyen
mennyiségben és nem utolsó sorban, ilyen árakon tudnak nekünk új ruhákat
prezentálni a boltokban, nem csak a jó üzleti modellnek és a jól bejáratott
disztribúciós csatornáknak köszönhető. A gyors és olcsó ruhák nem is olyan
olcsóak, mint azt első látásra gondolnánk. Bár az igaz, hogy a költségek nagy
része nem a mi pénztárcánkból kerül kifizetésre. Azt más emberek, a
természeti környezetünk és ezáltal az utánunk következő generációk fizetik meg.
Szomorú, de a ruhagyártásban dolgozók tömegei
(akik konkrétan a két kezükkel dolgoznak a ruháinkon) világszerte hatalmas
nyomásnak, ki nem fizetett kényszer túlóráknak, veszélyes munkahelyi
környezetnek (gondolj csak a Rana Plaza esetére) és egészségkárosító anyagoknak vannak
kitéve. Mindezt elképzelhetetlenül alacsony fizetésért kell vállalniuk. Sokszor
az első ránézésre megfelelő, tiszta, szabályos munkahelyeken is megfosztják az
embereket alapvető munkavállalói jogaiktól, mindent feláldozva a profit
oltárán. (Forrás: https://www.cleanclothes.org/issues)
Az alapanyagokat, részeket, végül a kész
ruhadarabokat a világ különböző pontjain állítják elő, majd viszik tovább az
üzletekbe. Ez hatalmas mértékű szállítással kapcsolatos környezeti terhelést
jelent. Emellett a nagy volumenű termelés természetesen nagymértékű
energiafelhasználással is jár. Nem beszélve arról, hogy maguk az anyagok,
amiből a ruháink készülnek mennyi féle vegyszert tartalmazhatnak, akár a
festés, akár az anyag származása miatt. (Ezek ránk is káros hatással
vannak, amikor viseljük őket.) A gyapot termelése például, amiből a pamutot
állítják elő, óriási mértékű vegyszerhasználattal jár, amely mind a termőföldre,
mind a vele dolgozó emberekre végzetes hatással van. (Forrás: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/szinfalak-mogott-pamutpolo)
Mi történik vásárlás után?
A gyártók célja, hogy ruháinkra nem
hosszú ideig megmaradó értékként, hanem eldobható, gyakran cserélendő
dolgokként tekintsünk. És valóban, könnyebben és hamarabb dobjuk el az olcsó,
tömeggyártott dolgokat, mint a szép, tartós, drága darabokat.
Azt a
mennyiségű ruhát, amit manapság a fejlett országokban kidobunk (vagy pl.
eladományozunk) egyszerűen nem tudják már hova tenni. Szó szerint. Hatalmas
mennyiség kerül a szeméttelepekre, ezzel szennyezve a földet és a vizeket. És
persze minél kevesebb a jó minőségű ruha, annál kevesebbet tudnak eladni
belőlük a turkálókban is. A maradék pedig előbb utóbb szintén a szeméttelepen
fog kikötni. (Forrás: http://www.npr.org/2016/04/08/473513620/what-happens-when-fashion-becomes-fast-disposable-and-cheap)
Nyilván ezekkel a
problémákkal a ruhacégek is tisztában vannak. Van, aki tesz ellene, van, aki
szeretne tenni ellene, van, aki mondja, hogy szeretne tenni ellen, és van, aki
nem is mond semmit sem.
Egy gyors példa arra,
hogyan (nem) kezelik a fenti problémákat a fast fashion ruhaóriások
A H&M elismeri a
fent felsorolt problémák létezését és elkötelezte magát azok megszüntetése
mellett. Azonban a tények azt mutatják, hogy bizony van még min dolgozniuk...
Egyik céljuk az
elmúlt évre az volt, hogy összegyűjtsenek 1000 tonna ruhaneműt adományozás és
újrafelhasználás céljából. Ezt el is érték. Ennyi ruhát a H&M 48 óra alatt
gyárt le egyébként. Viszont egyelőre az anyagok újrafelhasználásának módja elég
bonyolult és nem túl hatékony. Kb. 12 évbe telne nekik, amíg az 1000 tonnát
újra tudnák hasznosítani.
Egyébként
folyamatosan emelik az újrafelhasznált anyagok és a bio (azaz vegyszerek
nélkül termelt) pamut arányát a termékeikben. Most 31%-nál járnak.
(Ez 10%-kal több mint a múlt évben.)
Azonban lemaradtak a
munkahelyi biztonság és az emberi jogok területén. A H&M egyetlen bangladesi
beszállítója sem tesz eleget az alapvető épületbiztonsági standardoknak. Több
mint 50%-uknál például nincsen elegendő vészkijárat. Egy beszámoló pedig
gyermekmunkáról (szíriai bevándorlók gyermekei) ír a törökországi gyáraikban.
Tavaly a H&M 467 új üzletet nyitott világszerte. Azaz több mint napi
egyet. Ebből nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy nem tervezik a
gyártási volumen csökkentését annak érdekében, hogy az esetleges minőségre, környezeti tényezőkre, fenntarthatóságra és
munkásaik körülményeinek javítására tudjanak fókuszálni. (Forrás: http://projectjust.com/brand_hm/)
Te hogyan tekintesz a ruháidra?
Húsvét környékén anyukám szeret
elvinni ruhát vásárolni. Azt mondja, gyerekkorukban ők mindig ekkor kaptak új
ruhát. :) El tudod ezt képzelni? Egy évben egyszer. Mi bármikor bemehetünk a
boltokba és akár már 1000-2000 Ft-ért vehetünk magunknak egy új, divatos
darabot. Most gondold meg, milyen értéknek tekintenéd a ruháidat, ha egy évben
egyszer vehetnél csak néhányat és mekkora értéket képviselnek az egyes darabok,
amikből akár minden héten vehetsz magadnak?
Nyilván nem azt mondom, hogy akkor
leszünk jó emberek, ha évi egyszer veszünk ruhát… Csak a játék kedvéért,
képzeld el!
Mit szeretnél, milyen legyen az a
húsvéti ruha? Én úgy képzelem, legyen szép, hozzám, az életvitelemhez
tökéletesen illő, tartós darab. Most képzeld magad elé a legutoljára
megvásárolt 2000 Ft-os ruhádat és tedd a szívedre a kezed: olyan ez, amit el
tudsz képzelni, hogy 5, akár 10 év múlva is büszkén viseld? Én például igazán
szeretem a Pull&Bear-ben vásárolt dolgaimat, szerintem nagyon szépek. De
eszméletlenül hamar tönkremennek. Még én magam is meglepődöm rajta, milyen
gyorsan. (Érdekes módon a H&M ruháim nagy része egész sokáig kitart. Van,
ami 3-4 éve megvan.)
Ha ennél az analógiánál maradunk,
akkor képzeld el, mi történik az anyukám gyerekkorában vett ruhával? Szeretjük,
vigyázunk rá, évekig viseljük, talán még most is ott lóg a szekrényben. (Nekem
tényleg van 1 pólóm, amit anyu 50 évvel ezelőtt kapott a nagymamámtól!)
És mi történik a másikkal? Hordjuk,
szeretjük persze azt is, és ha szerencsénk van, 1 vagy 2 évig is kitart. Bár
ahhoz nekünk is ki kell tartanunk mellette. Mind ismerünk olyan embereket, akik
nem szívesen vesznek fel egy két éves ruhadarabot, főleg, ha az egy régen
divatos, ma már feltűnően divatjamúlt valami.
A gyártó cég pedig nem bánja, ha hamar
tönkremegy a ruha. És egyenesen arra hajt, hogy a tavalyi idén már ne legyen
menő. Vegyél újat, dobd el a régit, még ha esetleg nem is ment tönkre.
Az okozott károkról nagyon sokat lehetne
beszélni, de talán ennyivel már felkeltettem az érdeklődésedet. Remélem sikerült eléggé borús
képet festenem ahhoz, hogy benned is elinduljon egy gondolat, ahogyan bennem is
ez év elején.
Ha
érdekelnek további részletek, nézd meg a True Cost című filmet. (Én Netflixen
láttam, de biztosan máshol is hozzá lehet jutni.) Vagy egyszerűen csak keress
rá a "fast fashion problémák"-ra vagy hasonló kulcsszavakra a Google-ön. Milliónyi
cikkhez, tanulmányhoz fognak vezetni. Ha van kedved angolul megnézni néhány videót, Erin a My Green Closetben nagyon sok értékes információval szolgál a témáról.
Bevallom, én nem kifejezetten szeretek olvasni
erről. Nem jó nyomorúságról, katasztrófákról, környezeti károkról hallani. Írni
még inkább nehezemre esett rólunk, hidd el. De egy bizonyos pontig igenis tudni
akartam erről és beszélni akarok róla. Annyira, hogy átérezhessem, nekem is
tennem kell valamit, én is felelős vagyok.
Most itt hagylak kicsit ezekkel a
gondolatokkal, nekem bizony idő kellett hozzá, hogy megemésszem őket. A
következő bejegyzés arról szól majd, mi mit tehetünk mindennek fényében, hogy
picit szebbek legyenek a mindennapjaink és a világ is. :)
Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése