Sokáig nem tudtam volna válaszolni erre a kérdésre. Ami érdekessé teszi a dolgot, az az, hogy nem is voltam tisztában vele, hogy nem tudom a választ.
Egészen két évvel ezelőttig fogalmam sem volt, hogy pontosan mennyit is költök egyes dolgokra. Azzal tisztában voltam, hogy egy hónapban mennyi kiadásom van. Körülbelül... Pontos számot nem tudtam volna mondani sosem.
Mindez nem vall túl tudatos pénzgazdálkodásra. Általában nem volt nagyon sok elköltenivalóm, egy dolog azonban mindig biztos volt: sosem volt elég a pénzem. Emiatt évekig használtam a bankszámlahitelemet. Ennek több oka is volt. Egyetemet fizettem, voltam munkanélküli és sokszor volt, hogy kevesebbet kerestem, mint amennyit költenem kellett. Akkor legalábbis így láttam. Ma inkább úgy mondanám, egyszerűen többet költöttem, mint amennyim volt.
Már sosem fogom megtudni, hogy azokban az években akkor is olyan nehéznek láttam volna az anyagi helyzetem, ha tudatosabban foglalkozom a pénzügyeimmel, vagy sem.
2014 szeptemberében komolyan elhatároztam, hogy vezetni fogom a költségeimet és amilyen gyorsan csak lehet, elfelejtem a bankszámlahitelt. Azelőtt sokszor próbáltam már feljegyezni a költéseim, de mindig igen hamar feladtam. Sokszor voltam nagyon elszánt, aztán mindig gyorsan elszállt a lelkesedésem. Túl nagy feladatnak tűnt. Pedig nem az. Csak a megfelelő módszertan hiányzott az elhatározás mögül.
Ahogyan én csinálom
Készítettem magamnak Google Docs-ban egy végtelenül egyszerű táblázatot, amiben a következő módon vezetem a költségeimet:
Hogy ne felejtsem el a kiadásokat beírni, minden blokkot elteszek. Heti egyszer-kétszer bepötyögöm a táblázatomba az összegeket, aztán mennek a papírok a szemétbe. (Azaz a szelektívbe.) Ha visszaváltható/garanciás dologhoz tartoznak, persze elteszem őket.
Ha ez neked túl macerás, dolgozhatsz bankszámla kivonat alapján, vagy mindig felírhatod a telefonodba, hogy épp mennyit költöttél. A blokkot azért szeretem, mert 2 másodperc eltenni és utána látom rajta, hogy mire költöttem. Ha egy vásárlásban volt tészta és szappan, szeretem tudni, mert nálam ők külön besorolás alá esnek.
Ahogy a képen is látszik, nagyon egyszerű kategóriáim vannak. Ez valószínűleg mindenkinek más. Én ezekkel szeretek dolgozni:
1. "Bolti" kaja vs "máshol" kaja: azaz alapanyag boltból, zöldségestől, piacról vs kész étel étteremben, ebédmenü vagy pizza rendelés, stb. Összességében mindkét összeg ételre megy, de szeretem látni az arányokat, mivel próbálom a bolti arányát emelni a másikhoz képest, hogy minél több otthon készített ételt egyek.
2. Háztartás: takarítószerek, wc papír, fogkrém, egyéb minden otthonban használt dolgok.
3. Szépségápolás: smink, körömlakk, bőrápoló termékek, stb.
4. Rezsi: minden rezsielemhez beírom szürkével hónap elején, hogy kb. mekkora összegre számítok. Amikor megtudom a tényleges számot és már ki is fizettem azt, átírom feketére. Így biztosítom, hogy ne felejtsek el befizetni valamit, vagy nehogy elmaradjon egy csoportos beszedési megbízás. (Azaz ha szürke, akkor tudom, hogy még nincs kifizetve.)
Van egy 5000 Ft-os "benézés" kategóriám a rezsin belül, amit minden hónapban előirányzok, arra az esetre, ha valamit elszámolnék vagy elveszítenék egy blokkot. Ez az összeg jól bevált. Ennél nagyobb kilengésem még nem volt.
5. Minden más: ide tartozik minden, ami az előző kategóriákba nem fér bele. Itt nem csak összeget szoktam feljegyezni, de azt is, hogy mire költöttem a pénzem. Így könnyebb visszakeresnem, ha szeretném látni, hogy mennyit szántam ruhára egy adott időszakban, vagy mikor vásároltam legutóbb kontaktlencsét.
A hónap elején (pontosabban fizetésnapon) minden egyes kategóriához beírok egy keretet a TERVEZETT sorba. Ami ezen felül marad a fizetésemből, azt átutalom egy megtakarítási számlára (akármilyen picike összegről is legyen szó). Így már biztosan nem fogom elkölteni. Ha hónap végén még sikerül megtakarítani valamennyit pluszban, azt is átrakom oda.
Eleinte (amíg a bankszámlahitelemet törlesztettem), nem volt tervezett teljes összeg, csak próbáltam minél kevesebbet költeni, így minden hónapban csökkent a tartozásom. Ma már a hónap elején meghatározom, hogy mennyit akarok spórolni, mivel a "valamennyit" nem éreztem elég határozott célnak. :)
A hónap folyamán szorgalmasan töltögetem a táblázatot és figyelem a TÉNYLEGES sort, hogy ne lépje át a tervezett összeget. Ha mégis úgy néz ki, hogy túlköltök valahol, akkor megpróbálok egy másik oszlopból lecsípni, így az eredeti keretemben tudok maradni.
Gyakorlatilag ennyi az egész. Igazán egyszerű, mégis hatalmas segítség volt abban, hogy átvegyem az irányítást a pénzügyeim felett.
Ha például szeretnék egy új pirosítót, de látom, hogy már nem fér bele a havi keretembe, akkor nem veszem meg. Ha következő hónapban még mindig fáj rá a fogam, úgysem feledkezem meg róla. De van, hogy addigra már nem is érdekel a dolog. Így sokszor ki tudom szűrni az impulzusvásárlásokat is.
Az előző példánál maradva, tegyük fel hogy ez a pirosító 2000 Ft. Az nem nagy túllépés, ugye? Nyilván nem lenne semmi gond belőle, ha megvenném. De vajon hány ilyen apró kilengés lenne egy hónapban, ha nem lennék tisztában a határaimmal? A sok kicsi ez esetben tényleg sokra megy.
Általánosságban azt tapasztalom, hogy jobban tudok spórolni, ha konkrétan gyűjtök valamire. Ha csak úgy cél nélkül gyűjtögetem a kis megtakarításomat, bőkezűbb vagyok a havi tervezett kiadásaimmal.
Bónusz jótékony hatás: A módszer segít nem megvenni hülyeségeket, ami igazán jól jön abban, hogy ne lepjen el a szemét a frissen lomtalanított otthonodban. ;)
És ha azt hiszed, hogy elég gyakorlás után felhagyhatsz a költségek vezetésével... ne tedd.
Ami miatt aktuálissá vált nálam ez a poszt, az az, hogy decemberben (bizonyos külső okok és egy adag lustaság miatt) úgy döntöttem, kihagyok egy hónapot. Ó, jaj! Bárcsak ne tettem volna! Egész végig azt éreztem, fogalmam sincs, mit csinálok. Nagyon bizonytalan és határozatlan voltam.
Az egy hónapos pénzügyi vakrepülésem megerősített benne, hogy milyen nagyon hasznos ez a gyakorlat, és hogy nem érdemes visszatérni a régi, módszer nélkül megszokáshoz.
Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése