Tavaly tavasszal volt egy posztom, aminek apropóján lefotóztam az összes cipőmet. Gondoltam érdekes lenne megnézni egy évvel később, hogy állok lábbeli fronton. Mi jött, mi ment és legfőképp: mennyi maradt?
A fent látható 28, azaz huszonnyolc pár cipővel indultam tavaly májusban. Ebből maradt a lenti 17 mostanra.
Jó néhány cipő eltűnt a képről és egy új van rajta. A hiányzók között van, ami időközben tönkrement, van, amit eladományoztam, mert beláttam, hogy sosem fogom hordani, vagy ha mégis, nem fogom jól érezni magam benne.
Van még két cipőm, ami nincs a képen. A tavalyi kép bal alsó sarkában levő fekete-fehér (ami egyébként egyetemista korom óta megvan... hát az nem ma volt) nyáron véglegesen átminősült festős cipőnek. Erkélyt, fürdőszobát festettem már benne és remélhetőleg hamarosan kamrát is fogok.
A legrégebbi Converse-em pedig most már a munkahelyemen lakik. Mivel lyukas a talpa, kint nem tudom hordani. De ez életem első Converse-e (kb. 5 éves) és nem volt szívem megszabadulni tőle. Szerencsére tökéletes benti cipőnek bizonyult. Egész télen használtam, minden egyes nap.
Még mindig van néhány olyan darabom, amit a biztonság kedvéért tartottam meg, mert mondjuk évente egyszer vagy kétszer szükségem lehet rá, de igazából nem vagyok oda értük. Egyelőre nincsen rájuk jó helyettesítőm és csak azért nem fogok megválni tőlük, hogy utána pánikszerűen vásároljak valamit, ha jön egy alkalom, amikor kellenének.
Tavaly nyáron nagyon hajlottam rá, hogy vegyek egy szép szandált, amivel gyakorlatilag kiválthattam volna az összes papucsomat. De lebeszéltem magam róla. „Először el szeretném hordani, amim van” - gondoltam.
Jelentem, túléltem a nyarat. Nincs olyan emlékem, hogy gondom lett volna a papucsaimmal. Nem tudom idén mi lesz, mert még mindig szeretnék egy szandált. Valószínűleg most fog eljönni az ideje, mert ezek már nagy eséllyel nem fognak kibírni még egy nyarat.
Jelentem, túléltem a nyarat. Nincs olyan emlékem, hogy gondom lett volna a papucsaimmal. Nem tudom idén mi lesz, mert még mindig szeretnék egy szandált. Valószínűleg most fog eljönni az ideje, mert ezek már nagy eséllyel nem fognak kibírni még egy nyarat.
Általánosságban a cipőpolitikámról
A cipővásárlás majdnem mindig kín volt számomra. Olyan lábbelit találni, ami tényleg kényelmes, nem egyszerű és a legjobb szándék ellenére sem mindig sikerül. Így manapság, ha szeretnék egy új cipőt, elsődleges szempont, hogy sokáig használható darabot válasszak. Így nem kell sűrűn átélnem a vásárlással járó kellemetlenséget sem, és környezetvédelmi pirospont is jár érte, hiszen a rossz minőség gyorsan a szeméttelepen végzi.
Jó minőségű, tartós darabokat szeretnék venni. Az olcsó, gyorsan tönkremenő cipő nálam többé nem jöhet szóba.
Ne érts félre. Van olyan olcsó cipőm, ami már megvan 4-5 éves is. Legtöbbször meg lehet érezni, hogy melyik darab fog sokáig kitartani.
Ne érts félre. Van olyan olcsó cipőm, ami már megvan 4-5 éves is. Legtöbbször meg lehet érezni, hogy melyik darab fog sokáig kitartani.
Te hol vásárolsz?
Mostanában, ha cipőt veszek (nagyon ritkán), mindig ugyan abba a boltba megyek, mert vagyok olyan szerencsés, hogy találtam egy hozzám illő és elvárásaimnak megfelelő cipőmárkát. Nekem ez a Vagabond. Etikus, innovatív, szép és jó minőségű cipőket készítenek. Legújabb húzásuk például a fa alapanyagból készült, újrahasznosítható, vegán Paul. Már nem ez az első alkalom, hogy dicsérem a céget. Nem tehetek róla, szerintem tényleg szuperek! :)
Ha pedig a kismillió tornacipőm tönkremegy (hát az nem idén lesz), akkor szeretnék egy Tisza Cipőt. A Kedvesemnek van már és nagyon szereti.
Nemrég rátaláltam a szintén magyar, környezettudatos NES-re, egy Nyíregyházán készülő cipőmárkára. Mostanában szorosan rajtuk tartom a szemem. ;)
Neked mi a kedvenc gyártód és miért? Ha van kedved, oszd meg velem. Nagyon szeretném, ha felkerülne még néhány megbízható márka az, amint láthatod, nem túl hosszú listámra.
Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése