Az én konyhám - minimalista konyhatúra

Ez az első posztom, amit kérésre készítettem. Nagyon örültem a megkeresésnek, amiben arra kért egy kedves olvasó, hogy írjak valamit konyha témában. Remélem talál az alábbiakban néhány támpontot, ami a segítségére lehet. :)

A konyha az a hely a lakásban, melynek rendben és kényelmesen tartása a minimalistáknak, maximalistáknak és mindenkinek, aki általában megfordul ebben a helyiségben, valószínűleg a legnagyobb fejtörést okozza. Ez a helyiség ezer féle lehet, attól függően, hogy milyen gyakran, hány főre és milyen ételeket készítünk benne.

Nálunk messze itt van a legtöbb dolog a lakásban, főleg, ha beleszámoljuk a millió étel alapanyagot is.  A konyha, az étkező és a nappali mind egy helyiségben van. Így bár maga a konyhaszekrény rész kicsi (2,5 méter), hely van bőven, egy egész nappalinyi.

Átlagos konyhának mondanám, szokásos alsó és felső szekrényekkel, főzőlappal, sütővel, mosogatógéppel és egy előkészítő/étkező pulttal.

A kihasználtsága kb. 110%-os. Itt folyton történik valami.

A legnagyobb kihívás

Ami a mai napig a legtöbb fejtörést okozza számomra az az étel és alapanyag mennyisége. Ne legyen túl kevés, hogy lehessen szabadon szárnyalni a főzéskor, mivel legtöbbször nem receptből, nem tervezetten főzünk, csak érzésből. De ne is legyen annyi minden, hogy nem tudjuk már mi van otthon, és ellepjen a kaja, megromoljon, vagy újravásároljuk a dolgokat, amik amúgy már ott vannak, csak épp nem találjuk őket.

Ráadásul kapni is szoktunk a szülőktől zöldséget, gyümölcsöt, tésztát, tojást, ezt-azt, ami nagyon nagy segítség, de nyilván így sokszor nem saját döntés, hogy milyen alapanyagok vándorolnak be az életünkbe éppen, ahogy az sem, hogy milyen mennyiségben.

A megoldás az a problémára, hogy amikor úgy érezzük, hogy túl sok dolog halmozódott fel, akkor nem veszünk semmit, ami nem friss élelmiszer és felhasználjuk azt, amit otthon találunk. Így nagyon szépen el lehet tüntetni mindent.

A legnagyobb megdöbbenés

Az ismerőseink számára általában a legfurcsább dolog az, amikor megemlítjük, hogy nincs mikrosütőnk. Amikor már egy jó ideje gondolkodtam rajta, hogy kell-e nekünk (annyi rosszat lehet hallani az élettani hatásairól), a mikrónk volt olyan kedves és elromlott. Kapva kaptunk az alkalmon, és nem helyettesítettük semmivel. Kísérletnek szántuk. Aztán így maradtunk. Ez kb egy éve volt. Vagy több. Már nem is emlékszem.

Egyáltalán nem hiányzik egy icipicit sem. A legtöbb dolgot meg tudjuk melegíteni a főzőlapon. Amit nem, arra pedig ott van a sütő grillező funkciója. Másnapos pizza például két perc alatt olyan lesz tőle, mint a frissensült. Kinek hiányzik akkor az a gumis állagú mikrós újramelegített vacak? :)

Duplikáció

Amikor lomtalanításról van szó, sokszor felmerül a tanács, hogy szabaduljunk meg azoktól a dolgoktól, amikből többet is birtoklunk, hiszen valószínűleg úgyis csak egyet használunk egyszerre. A konyhában ez a szabály sokszor nem vezet sehova. Tányérból, pohárból 1-1 darab fejenként elég kényelmetlen lenne. Nálunk olyan dolgokból is van több, amiből esetleg nem lenne erre szükség, de igazság szerint nem vagyok nagy híve a kézi mosogatásnak. Ha a sajtreszelő bekerül a mosogatógépbe, akkor amíg tisztán elő nem jön, nagyon jó, hogy van másik, amit használhatok. Ugyan ez igaz poharakra, tányérokra, serpenyőkre és még sok egyéb másra is.

Ami a cica miatt van

A konyhaszekrény tetején lévő kiállítás nem azért van ott, mert különösebben szépnek találjuk, vagy mert az összes plusz tárolóhelyre szükség volt. Egyszerűen azért olyan, mert az édes, tehetséges kiscicánk simán felugrik a konyhapultról a szekrény tetejére, hogy aztán szétszaggathassa a páraelszívó csövét a cuki kis karmaival. :) Így ezek igazából macskatávoltartó elemek. De persze ha már ott vannak, használjuk őket. Karácsonyfadíszek, korcsolya, és egyéb ritkán szükséges dolgok lapulnak meg bennük.

A dilemma

Őszintén szólva az étkezőasztal egy kérdéses darab. Nem igazán használjuk és leginkább csak egy jó felület lomgyűjtésre. De ha nem lenne ott, nem érezném magam jobban tőle, mert csak egy nagy üres furcsa konyha maradna utána. Így ott van és reggelente le szoktam ülni oda naplót írni. De enni majdhogynem soha nem eszünk rajta. Pedig elvileg ez lenne egy étkezőasztal funkciója, ha jól tudom...

Virág most sajnos nincs rajta, pedig jól mutatott volna a fotókon. Amikor van, azt nagyon szeretem, szép lesz tőle a konyha. És olyankor kevésbe vagyunk hajlamosak összelomolni a környékét.

Lessünk be a szekrénybe...

Sokáig húztam a fotózást. Vártam a megfelelő alkalomra. Vártam és vártam, hogy majd amikor minden tökéletesen tiszta lesz és szépen le lesz rendezve, akkor elkészítem a fotókat és befejezem a bejegyzést. De az a nap valahogy csak nem akart eljönni.

Aztán rájöttem, hogy nem is fog soha. Úgyhogy vasárnap délután nekifogtam és végig fotóztam a konyhát. Hogyan is lehetne tökéletes állapotban? Folyton használjuk. Nagyon sokat főzünk benne. Örülök, hogy nem vártam tovább. Szerintem, akinek tökéletesen élére van állítva minden a konyhájában, az az ember vagy nem használja, vagy nagyon ügyes takarítónője van. Vagy van egy szuper módszere, amit most rögtön meg kéne osztania velem! :)

Felső szekrények

Néhány borospohár, váza, egyéb konyhai apróságok (edényalátét, muffin papír, szívószál - még azelőttről, hogy tudtam volna, nem okos dolog eldobható szívószálat használni, stb.)

Ételes dobozok, konyharuhák, törlőkendők, és a kedves kis pöttyös termoszom, aki majdnem mindenhova velem jön.

 Tányérok, tálak, poharak.
Van még egy üvegpoharunk, ööö épp valahol a lakás egy másik pontján tartózkodik. :)

           

Éppen üres befőttesüvegek.

 

Teák, újra felhasználandó zacskók, olajok és fűszerek.

Kamraszekrény mindenféle finomsággal és egy kis macskakajcsival. Nincs agyonrendezgetve, mivel folyton cserélődnek a benne levő dolgok.

Kamraszekrény 2. Régen itt volt a mikrosütő.

Ahogy elnézegetem ezt a képek, jó lenne ide egy nagy tároló, ami elrejti az üvegeket. Elég lomos ez a rész, mivel nincsen ajtaja ami jótékonyan elrejtené a beltartalmát.

Alsó szekrények és fiókok:

A mosogató alatt a szelektív hulladékot gyűjtjük.

A kuka kint van a konyhaszekrény mellet. Sajnos az étkezőasztal eltakarja, annyira nem látszik. De szerencsére nem csak a képeken takarja el, hanem az életben is. Így nem kell folyton a kukát néznünk, mégis nagyon kényelmes helyen van.

Evőeszközök, fakanalak, egyéb konyhai eszközök.

Edények, szűrő, reszelő.

Gyümölcsprés.

Ebben a fiókban lakik a turmixgép is, de ő most szervizben van sajnos. Nagyon várjuk haza. :)

Egyéb konyhai vacakok.

Pl. Két folpakk. Ami azért vicces, mert alig-alig használunk folpakkot. Azért van kettő belőle, mert a lomtalanítás előtt sikerült úgy eltüntetni az egyiket, hogy azt hittem már nincs és vettem másikat. Azóta persze még annyit sem használjuk, mert csak szemetelnénk vele. Szerintem sosem fog elfogyni.

Kenyérpirító, vízforraló, botmixer, gofrisütő és vasaló (ez utóbbi kettő nem igazán látszik, elbújnak hátul, mivel ritkán vannak használva), salátacentrifuga, egy nagy tál és tepsik.

Muffinforma, sütőtálak, szilikon "sütőpapírok", vágódeszkák és nyújtófa.

Takarítószerek.

Van néhány olyan dolog, amik csak úgy ott vannak, de nagyon ritkán használjuk őket. Pl. abból az időből, amikor a cicának voltak apró balesetei... :) Vagy a nyaralásról, amikor muszáj volt takarítószert vennünk. Egyszer biztosan elfogynak.

Az étkezőasztal mögött, a konvektor és a komód között megbújik két fenyőláda. Ők a "kimenő" dobozok. Ha találunk valamit, amire már nincs szükségünk, akkor oda rakjuk. Amikor tele leszenek, elvisszük a bennük lévő cuccokat a Máltai szeretetszolgálathoz, vagy elajándékozzuk valakinek, akinek szüksége van rájuk, vagy egyéb, számukra megfelelő helyre kerülnek.

A cica játékosdoboza is ott van a földön a ládák mellett. Ez sem nagyon látszik, amit én egyáltalán nem bánok.

Most jöttem csak rá, hogy valami hiányzik... Hát a hűtő! Na, az nálunk nem a konyhában van, hanem a kamrában. Így teljenes meg is feledkeztem róla. De remélem most mindenkit megnyugtattam: van hűtőnk. ;)

Miközben sorra vettem mi milyen a konyhában, egész idő alatt hatalmas késztetést éreztem arra, hogy leírjam, ha újrakezdhetném, mit csinálnék másként. De végül úgy döntöttem, nincs értelem ezt taglalni. A "mi lett volna ha nem fogadok el 7 különböző féle villát anno a szüleimtől, mert nekik úgy sem kell annyi, és inkább vettem volna egy készletet ami egyforma" utcába nem érdemes bemenni, mert sosem keveredek ki belőle.

Szóval, így néz ki az én kis konyhám. Sokaknak lehet, hogy nem is tűnik minimalistának, hiszen rengeteg dolog van benne, mások számára lehet, hogy elképzelhetetlen ennyire kevés dologgal elboldogulni. Igazság szerint tudnék ebből lejjebb adni, és feljebb is tudnám tornázni. Most éppen itt találtuk meg a nyugalmi pontot. :)

Neked mennyi az annyi?

Nóra