A nappalim - minimalista és macskabarát tér

Az otthonunk mindig egy folyamatban lévő projekt, így ahogy sokan, én sem érzem sosem, hogy készen lenne. Velünk együtt változik, valahogy úgy, mint a ruhatárunk, ami szerintem nagyon izgalmas. Sokat elmond rólunk az, hogy hogyan élünk, milyen tereket, formákat, színeket szeretünk.

Az én stílusom persze, nem nehéz kitalálni, elég minimalista. Mindig szerettem a minimál dizájnt, de csak a lomtalanítás után lett igazán nyugodt a tér otthon. Az azelőtti állapotot inkább káoszként tudnám jellemezni. Pedig mindig is mindennél jobban vágytam egy szép, nyugodt otthonra. Csak sokáig nem tudtam, hogyan valósíthatnám meg. Azt hittem, simán csak lakberendezői tálentum kérdése. Sosem gondoltam volna, hogy bármi más is szerepet játszhat benne.

A másik jellemzőt, a macskabarátot igazából az egész lakásra írhatnám, hiszen a cicának mindenhová van bejárása, de talán itt látszik a hatása a legjobban. Azt hiszem, a minimalizmus igazából nálam akkor kezdődött, legalábbis dekoráció terén, amikor majdnem hát éve ideköltözött a macsek. Csak akkor ez még nem tudatosult bennem. Ugyanis Maci gyakorlatilag szétszedte a lakást... :) Akkor sokszor nehéz volt. Most már inkább hálás vagyok érte, hogy segített az egyszerűség felé mozdulni. (Azért a régi kanapét még mindig sajnálom egy kicsit...)

Mivel tavasszal elköltözünk, úgy gondoltam, nincs hova halogatni tovább ezt a bejegyzést. Az elmúlt hónapokban minden lakberendezői energiámat az új otthonunk tervezésére fordítottam, így a mostani hellyel gyakorlatilag egyáltalán nem is foglalkoztam. A nagy tavaszvárásban pl. még mindig kint van a hópelyhes mécsestartó. :P De legalább a karácsonyfás dolgokat már beszedtem egy ideje. ;)

Ez a nappalink a konyhából nézve

Sajnos legtöbbször minimum egy adag száradó ruha is hozzátartozik a képhez. Persze fotózás előtt elpakoltam. :)

Nincs túl sok bútorunk, de ahhoz képes sok a tárolóhely. Lehet pakolni a régi tv-s,  ma már csak "állóképeknek" otthont adó szekrénybe, a kanapé három hatalmas fiókjába és a kis könyvespolcra is.

Ez a cicasarok

A régi fotel kaparófaként funkcionál mancsos barátunknak. A polcok pedig az ő kis figyelőállásai.

Ez pedig a cicabiztos kanapé

A régi textilbőr darabot a Maci szanaszét szedte, így vagy fél évig nem is volt kanapénk, csak két matrac a földön. De ez már nekem is túl minimalista volt és főleg nagyon hideg, ott lent a padlón. Aztán rátaláltam erre a strapabíró darabra, amit nagyon szeretünk.

Végül jöjjön néhány apró részlet, emlék, ami miatt otthon érezzük magunkat

Nóra