Jelentkezem :)

Szerettem volna beköszönni ezen a szép hóeséses márciusi reggelen. Kicsit én is úgy érzem magam, mint a tavasz idén... Már egy ideje úton vagyok, de még nem sikerült teljesen ideérnem. :)

Néhány hónapja nem jelentkeztem, kis kényszerpihenőre mentem az életemből, azt hiszem fogalmazhatunk így. Pontosan emlékszem a napra (dec. 22.), amikor már délben eljöttem a munkahelyemről, iszonyatos fáradtságra hivatkozva. Azt hittem, hogy csak az előző pár hét megfeszített munka és a karácsonyi szünet utáni vágy hozta mindezt ki belőlem. Aztán hamarosan kiderült, hogy nem teljesen. Egyszerűen ilyen (is lehet) a kismamák "reggeli" rosszulléte.

Akkor már tudtam, hogy babát várok. De nem számoltam azzal, hogy ennek bármilyen feltűnőbb tünete lehet. Hát, kiderült, hogy bizony lehet neki. :) Nem terveztem bővebben kifejteni a dolgot, csak annyit mondok, aki a reggeli rosszullétet reggelinek nevezte el, az bizony egy nagyon szerencsés ember volt. Aki pedig azt mondja, hogy 12 hét után elmúlik, szintén a mázlisták közé sorolhatja magát.

Én most közelítek a 18. héthez. Lassan kezdek kijönni belőle. Az életkedvem már visszatért nagyjából. Erőm még nem sok van hozzá, de azért az is alakul. :)

Nagyon szeretném folytatni a blogot, így most nagy levegőt vettem és azt mondtam magamnak: Mindegy mit, csak írj már valamit! Törd meg a jeget! (Szerintem a tavasznak is vannak ilyen ambíciói.) Utána könnyebb lesz... 

Így hát hivatalosan is bejelenteném, visszatértem. ;)

És hogy mire számíthattok mostanában?

Lógok nektek még néhány fényképes bejegyzéssel a lakásunkról (nappali, háló, fürdőszoba), mielőtt kiköltözünk. Aztán pedig néhány lomtalanítós/lakberendezős/tervezgetős/megvalósítgatós élménybeszámolóval, amikor átköltözünk az új helyre. Lesz kertünk, így konyhakertes, komposztálós kalandok is következnek reményeim szerint. Ezer éve szeretnék írni néhány beszámolót natúrkozmetikumokról is. És hát, természetesen épp kutatásokat folytatok arról, hogy hogyan is fog működni a babázás és a minimalizmus egy fedél alatt, nameg a megnövekedett ruhaméret és a kapszula ruhatár. Igazából ezek mellett még ezer ötletem van. Meg egy romantikus elképzelésem arról, hogy ha abbahagyom a munkát, akkor az agyam majd új kihívások után vágyakozik és ezt mind a blogolásban fogom kiélni. Hamarosan meglátjuk mi lesz mindebből.

Addig is, köszönöm mindenkinek, aki ebben az elmúlt három csendes hónapban sem feledkezett meg rólam. És ha van bármilyen ötletetek, hogy miről szeretnétek olvasni, kérlek írjátok meg nekem kommentben, vagy az e-mail címemre. :)

Nóra