Költözés előtti lomtalanítás

Abban a reményben, hogy májusban költözünk, rámtört a válogatási láz. Azt mondják, hogy ha egy jót akarsz lomtalanítani otthon, csinálj úgy, mintha elköltöznél. Ezen alapul a Minimalisták híres packing party ötlete is, aminek a lényege, hogy minden cuccodat bedobozolod, mintha költöznél. Majd folyamatosan előszedegeted a dolgokat, amire a következő napok, hetek során szükséged van. 21 nap elteltével mindent, amit addig nem csomagoltál ki, eladsz, eladományozol, kidobsz, stb. (Persze ha augusztusban csinálod mindezt, a télikabátok biztos nem kerülnek elő, mégsem akarod majd kidobni őket. De a lényeg azért szerintem átjön...)
Mi most abban a helyzetben vagyunk, hogy hamarosan igazán költözünk, így élő egyenesben eljátszhatjuk a dolgot. Kíváncsi leszek mennyi minden nem fog kikerülni azokból a dobozokból...

Így lomtalanítok költözés előtt

Mivel az elmúlt évek során elég sok dologtól megváltam, és már nem maradt sok egyértelműen felesleges tárgyam, úgy döntöttem,  ezúttal visszamegyek a konmari módszerhez és megnézem, mi az, ami nem sugároz örömöt. Miért is akarnék magammal vinni az új otthonunkba olyan dolgokat, amiket nem szeretek, vagy nem használok, nincs rá szükségem?

Így motiválom magam

Lomtalanító embereket nézek a YouTube-on. Mindig lendületet és újabb ötleteket kapok egy-egy ilyen videótól. Valahogy lelkesítő látni, ahogy mások "élő" egyenesben válogatják a holmijukat.

Két hét lomtalanítás története

Ruhatár

Először átnéztem a ruháimat. Mindig itt kezdem. A konmari módszer is ezt javasolja, de azt hiszem ez inkább azért vált szokásommá, mert az egész minimalista utam a ruhatárammal kezdődött.

Mivel ez egy elég jól karbantartott és viszonylag sűrűn átvizsgált terület, így nem sok mindent találtam. 1-2 darab átment itthoniban. (Én tényleg hordom, amit itthoni ruhának nevezek ki, úgyhogy a Konmari tanács, hogy ilyet ne csinálj, mert úgy sem fogod hordani, nálam egyáltalán nem életszerű.)

Volt két sálam is, amiket már régen nem hordok és úgy döntöttem, tőlük megválok. Aztán az egyiknek sikerült mégis új felhasználási módot találnom. Egy kis diy projektnek esik éppen áldozatául.

Ruha téren annyi változás van még nálam, hogy mivel már 22 hetes a baba a pocakomban, bizony vannak dolgok, amik egyszerűen nem jönnek rám többet, vagy ha mégis, baromi kényelmetlenek. Ezeket félrerakosgatom, hogy most ne legyenek útban, de persze abban a reményben, hogy később fogom még őket használni.

Papírok

A Kedvesem konkrétan augusztus óta készült a hatalmas halom papírját átválogatni. Nemrég megcsinálta és az ő kupaca hirtelen sokkal kisebb lett mint az enyém. Ez felkeltette bennem a gyanút, hogy lehet, hogy túl sok dolgom van. Így nekifogtam én is.

Átnéztem az elrakott számlákat, jótállásokat. Ami már nem érvényes, azokat kidobtam. 

A bejövő papíros fiókot is kipucoltam (ahova minden levél, hivatalos papír, stb. kerül először, és ha tele van a hely, innen szoktam tovább szortírozni mindent párhavonta.) Most járok kb. az összes tulajdonomban lévő papír felének átnézésénél. Ez szerintem a leguncsibb terület, így minding csak egy kicsit csinálok meg egyszerre.

Éléskamra

A harmadik terület amibe belekezdtem az éléskamra. Belekezdés alatt azt értem, hogy próbálok mindent megfőzni, amit találok itthon. Erre nem lenne feltétlenül szükség, mert hát át lehet költöztetni az ételt (persze fogjuk is), de jó apropó a régebb óta rakosgatott dolgok felhasználására. Már párszor eszembe jutott, hogy ezt meg lehetne tenni, de még sosem sikerült. Hátha most összejön!

Szépségápolási termékek

Átnéztem mindenem. Mindig azt hiszem, hogy már nincs sok cuccom, mégis mindig akad félrerakosgatva ez az, amiket nem szeretettem használni. Mindent kiválogattam ami már nem kell, lejárt, vagy nem natúrkozmetikum.

Átnéztem a maradék gyógyszereket is, ami lejárt, mehet vissza a patikába.

Könyvek

Kb. tíz perc alatt végignéztem a könyveimet. Már alig van néhány, de így is ki tudtam válogatni egy kupacot ami "nem okoz örömet", tudom, hogy már nem fogom újraolvasni,  vagy nem olvastam végig, mert nem tetszett.

Régen azt hittem egy könyv olyan dolog, amit egyszer megveszünk és egy életen át ragaszkodunk hozzá. Ma már teljesen másképp élem meg. Elolvasom, ezzel megkaptam tőle, amit vártam (vagy nem). Ha nem akarom újraolvasni, vagy nem ül ki hatalmas mosoly a szívemre, amikor meglátom, nem kell, hogy tartogassam. Legyen másnak is lehetősége elolvasni.

Egyébként még mindig akad pár darab, amiről azt gondolom, hogy egyszer majd belekezdek, ezért tartogatom. Aztán vagy így lesz, vagy nem. Ha nem esik jól megszabadulni valamitől, szerintem nem érdemes erőltetni.

Lakásdekort és egyéb kacatokat tartalmazó fiók

Régi mécsestartókat, bizsukat raktam be a kimenő dobozomba, amiket eddig pakolásztam, hogy majd még egyszer kellhet, de most úgy éreztem, hogy mégsem. Itt is vannak dolgok még mindig, amiket nem használok aktívan, de rakosgatom tovább. Ezek inkább érzelmi értékkel bíró darabok, nem egy csavarra vagy ilyesmire gondolok. Én az ilyeneket megtartom. Persze nem túl sok van belőlük. Az a 2-3 könyv, karkötő, stb, az én minimalizmusomba simán belefér.

A "kimenő doboz" egyébként az a tároló, amiből továbbválogatok mindent, hogy hova kerülhet (patikába, adománynak, ismerősnek, stb.). Ami nem egyértelműen szemét vagy szelektív hulladék, azt mindig ide rakom először. Sajnos általában sokáig állnak benne a dolgok. Ez egy elég gyenge pontom. Pedig az lenne az igazi, ha gyorsan megszabadulnék tőlük.

Az erkély

Hát itt bizony elég sok dolog felgyűlt, ami idő közben tönkrement és amúgy sem lesz már rá szükségünk. Egy szüleim által kilomtalanított 40 éves ruhásszekrény felső része, amiben cserepeket és egyéb erkélykertészkedős dolgokat tartottunk, kinti párnák, csorba edények (amik még a konyhából kerültek ki, hogy jók lesznek virágtartónak), ezerkétszáz éves szőnyeg, stb. Nagyon szomorú látványt nyújtott az erkély már és nagyon jó érzés, hogy mindezt ki tudtuk pucolni onnan. A jó dolgokat persze megtartjuk. Visszük magunkkal az új helyre. 

Random

Ahogy járok-kelek a lakásban, mindent kritikusabban nézek, mint általában. Néha fiókokat nyitogatok, nézelődök, mi az, amire már nincs szükségünk. Találok is dolgokat amiket régen használtam sokat, de már egyáltalán nem.  Például a körkefémet, amivel évekig szárítottam a hajam, de már legalább két éve nem használom. Eddig valahogy fontosnak éreztem megtartani, csak azért mert régen heti rendszerességgel használtam, így bennem volt, hogy ez egy gyakori használtai tárgyam. Csak most esett le, hogy ez már nem igaz. Elég sok ilyen dolog vesz körül minket. Vicces, hogy az agyunk hogy meg tud téveszteni és hasznosnak ítélni valamit, ami már nem is az.

Most tehát így állunk. Biztos vagyok benne, hogy amikor majd konkrétan pakolunk a költözés napjaiban és minden egyes dolog ténylegesen átmegy a kezünkön, akkor lesz még olyan, amit nem akarunk már elvinni. És persze az új helyen jön a nagy teszt: vajon mi fog örökre a dobozban maradni?

Nóra