Otthoni rendszerezés költözés után

Az első előtti lépés: Lomtalaníts. De mikor? Költözés előtt vagy utána?

Sokan azt mondják, hogy költözés előtt érdemes lomtalanítani, mert akkor nem fogod kemény munkával vagy költöztetőknek kifizetett sok pénzért magaddal cipelni a "szemetedet".  Így én is belefogtam előtte, de teljeskörűen ekkor nem néztem át az egész lakást. Ráadásul nem is sikerült eljuttatnunk a kiselejtezett dolgok nagy részét a megfelelő helyekre, így gyakorlatilag mégis magunkkal hoztuk a felesleget, csak épp már különválogatva.
Amikor beköltöztünk rájöttem, hogy nekem a legjobb megoldás az előtte is és utána is. Előtte könnyű volt kiválogatni a nyilvánvaló és könnyen elérhető helyen lévő dolgokat. Örültem, hogy ezekkel már nem kell foglalkoznom a költözés során. Amikor pedig az új otthonunkban elkezdtünk kipakolni, így is, úgy is muszáj volt minden egyes darabot megfogni és letenni valahova. Így könnyebb átnézni a dolgokat, hogy mi kell, mi nem. (Ez még most is folyamatban van nálunk egy-egy területen.)

Először csak tegyél el mindent - amire szükséged van - valahova, később jöhet a részletesebb rendszerezés

Amikor ott ülsz a nagy kupac telepakolt doboz között közvetlenül beköltözés után, nincs lehetőséged arra, hogy mindent tökéletesen átgondolj és rendszerezetten pakolj el. Legalábbis nekem nem volt. Ha ezt a megoldást választottam volna, még mindig hegyekben állnának a dolgaink minden szoba közepén, mert azóta is a tökéletes tárolási megoldásokat keresném. Így a taktika a következő volt:  Pakolj ki mindent, amit meg akarsz tartani kb. oda, ahol majd tárolni fogod. Így kerültek ki a mosdókagyló mellé a fürdőszobában használatos dolgok, a ruhák, táskák, cipők, ruhaszárító a gardrób szobába, a babacuccok a leendő gyerekszobába, stb. Gyakorlatilag majdnem minden halmokban. Nem szép, hosszútávon nem tesz jót a rendszerető ember mentális egészségének, de legalább el lett kezdve valahol.

Ahhoz, hogy igazán jó helyet találj mindennek, amúgy is kell egy kis helyismeret és idő amíg megszokod az új környezetet. Nekünk csak azután kezdtek jönni a legjobb tárolási ötleteink, miután beköltöztünk. Pedig előtte sokáig gondolkodtunk mi, hogyan lenne a legjobb. 

Mennyi bútorra, tárolóra van szükséged?

Na ezt sem lehet elméletben teljesen kiokoskodni. Sokszor egyszerűen várni kell, hogy a gyakorlatban derüljön ki.

Nem vettünk meg előre semmilyen bútor, tárolót, amiről nem voltunk 100%-ig biztosak, hogy szükségünk van rá. Most sem veszünk semmi olyat, amiről nem bizonyos, hogy szeretni fogjuk, vagy legalább az, hogy vissza tudjuk cserélni, ha nem válna be. Összességében a fő vezérelvünk: ha igazi igény nyílik rá, beszerezzük. Minden egyéb esetben várunk.

A ruhatárolásról például egészen határozott elképzeléseink voltak és a legtöbb dolgot meg is vettük hozzá még beköltözés előtt. Így a ruhákat volt a legkönnyebb és leggyorsabb elpakolni. A fürdőszobában viszont például a mai napig nincsen semmiféle tárolónk. Oda mostanra találtuk ki, hogy mi az, ami a legpraktikusabb lenne. A nappaliban pedig semmi igazán jó megoldást nem találtunk, úgyhogy ott nézzük a káoszt, egyelőre.

Már négy hete beköltöztünk, de ahogy látjátok, még mindig vannak otthontalan dolgaink. Ezt a jó cél érdekében még kész vagyok elviselni egy darabig. ;) Bár baromira zavar amúgy, hogy nincsenek rendben a helyiségek. De próbálom türelemmel kezelni a helyzetet és minden nap javítani egy kicsit, ahol tudok.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem hoztunk magunkkal bútorokat a régi lakásból, csak egy kanapét, egy asztalkát és egy kis könyvespolcot. Tehát nem sok dologgal indultunk az elején, ezért elég sokat vásároltunk menet közben.

Azt hiszem, a legkörnyezettudatosabb megoldás az lett volna, ha használtan vadászunk le mindent. Épp babát várok és jó ideig csak ágyból vásároltam (nem voltam valami jól az idő első félidőben), de azóta sincs túl sok felesleges energiám és időm meg főleg nincs már sok. Ne legyen igazam, de úgy gondolom, hogy a baba születése után megint nem nagyon lesz arra sok lehetőségem, hogy bútorokat keresgéljek. Így erről néhány sikertelen jófogásos próbálkozás után letettem és újonnan vettük meg a legtöbb dolgunkat.

Fő forrásunk az IKEA volt. Mindig is nagyon szerettem a stílusukat. Nyolc évesen voltam ott először, azóta imádom. Ez a tipikus esete annak, amikor a minimalistából kibújik a fogyasztó. :P Ráadásul az is nagyon sokat segített, hogy gyakorlatilag mindent ki tudtam nézni online otthonról.  És bevallom, nekünk praktikusság szempontjából, egy helyről beszerezni a dolgok nagy részét a legminimalistább dolog. Hiszen ez a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás.
Persze azért vásárolunk máshol is. Kicsit elegünk is van már, hogy keresgéljük a dolgokat, dehát ez ezzel jár. Igazán nem akarok panaszkodni például amiért sok időbe telt megtalálni a nekünk való fogast az előszobába. Bárcsak ezek lennének a világ legnagyobb "problémái"!

Válogatás közben figyelünk rá, amennyire tudunk, hogy minél környezetbarátabb dolgokat vegyünk. Bútorlap helyett tömör fából készült termékeket részesítünk előnyben, ha lehet FSC-s fából készülteket. (Így könnyebben benne van egy jövőbeli átalakítás, szükséges felújítás lehetősége is, meghát a fa az csak fa, a bútorlap meg csak bútorlap. Más érzés. Ettől függetlenül vettünk bútorlapos dolgokat is persze...) Emellett mindenből inkább természetes anyagokat keresünk, a műanyagot tudatosan kerüljük. (Bár ha más nem, a csomagolással így is van elég műanyag.) Ez persze nem mindig sikerül. Olyan is van, hogy nincs értelme számunkra ezeknek az irányelveknek, túl drágák a természetes alternatívák, vagy egyszerűen nagyon nem praktikusak. De ahol tudunk, törekszünk rá, hogy minél jobban válasszunk.

Minek hol legyen a helye?

Amikor arra gondolok, hogy a régi lakásban miért alakultak ki kupis pontok a sok lomtalanítás után és ellenére is, mindig arra jutok, hogy azért, mert nem volt meg mindennek az igazán jó helye. A legtöbb dologra ráfogtuk, hogy itt tartjuk, de az nem volt mindig kényelmes és praktikus így sokszor nem kerültek oda vissza használat után.

Ezt elkerülve szeretném nagyon alaposan elemezni a mostani új helyzetet és tényleg számunkra megfelelő rendszert kialakítani a tárolására. Jó munkához idő kell alapon, nagyon fegyelmezem magam, hogy ne kapkodjunk el semmilyen döntést. Nyilván a hibalehetőség mindig megvan. Ezzel azért számolok.

Ez egy kissé idegőrlő folyamat, mert már nagyon szeretném, ha rendben lennének a dolgok, de befektetésnek tekintem a jövőnkbe. Minél jobban sikerül most, később annál kevesebb pakolás  és rendrakás lesz szükséges és annál egyszerűbb lesz a takarítás is.

Nóra